Vivien arcán elégedett kifejezés suhant át. Egyáltalán nem bánta, hogy férje gyerekei fültanúi voltak az előbbi jelenetnek. Sőt, kifejezetten örült neki: legalább most majd leszállnak Márkról, nem fogják többé hívogatni, és végre békén hagyják őket.
Néhány nappal később azonban váratlan fordulat következett.
– Gondolkodtam… – kezdte Márk bizonytalan, mégis fölényeskedő hangon, amikor felkereste Esztert. – Úgy döntöttem, visszatérek hozzád. A családhoz. Végül is nem voltál rossz feleség. Sőt… ha őszinte akarok lenni, sokkal jobb voltál, mint Vivien. Mindig rend volt otthon, főztél rendesen, háromfogásos ebédek kerültek az asztalra, tiszta ruhák vártak a szekrényben…
Eszter hitetlenkedve felnevetett.
– És Vivien nem tudja mindezt? – kérdezte gúnyosan. – Pedig mekkora volt az a nagy szerelem!
Márk bosszúsan legyintett.
– Nem az ő világa az ilyesmi. A mai fiatalok már semmit sem akarnak megtanulni. Költeni persze tudnak, főleg ha nem a saját pénzükről van szó. Azt mondja, egy nő nem a konyhába született, hanem szerelemre. Kijelentette, hogy nem főz, mert nem tud és nem is akar. Szerinte ott a házhoz szállítás meg a félkész ételek, azzal időt spórol az ember. De én már rosszul vagyok ezektől a műkajáktól – mutatott a torkára. – Ráadásul minden nap rendelni? Az aranyárban van!
– Aranyárban? – húzta fel a szemöldökét Eszter. – Hiszen jól keresel, nem? Akkor tartsd el a fiatal feleségedet. Azt hittem, gyereket is vár tőled. Legalábbis Benedek és Nóra ezt mondták.
– Szó sem volt terhességről – morogta Márk. – Csak eljátszotta. Később azt mondta, tévedett. Amikor pedig rákérdeztem, mikor szeretne babát, közölte, hogy nem tervezi. Nem akarja tönkretenni az alakját. Őszintén szólva, nem is értem, mit láttam benne a fiatalságán és a külsején kívül. Nem főz, nem takarít, nem mos… Hetente takarítót kell hívni. És még gyereket sem akar.
Eszter harsány nevetésben tört ki.
– Látod, milyen talpraesett a Viviened? Szépen visszaadta, amit velünk tettél. Mit gondoltál, Márk? Egy fiatal testnek ára van. Azt hitted, nagy szerelemből ment hozzád? Ugyan! A házadra, a cégedre, mindenre szemet vetett. Csakhogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte. Most legalább annyit próbál kivenni belőled, amennyit csak tud. Ahogy mondani szokás: a sovány birkáról is lehúznak egy marék gyapjút.
– Köszönöm a támogatást – fújt egyet Márk. – De én most komolyan beszélek. Haza akarok jönni. Van két közös gyerekünk. Ez még lehetne egy új esély.
Eszter arca megkeményedett.
– Nincs miről beszélni. Elváltunk, emlékszel? Amikor otthagytál minket Vivien miatt, nem a család járt a fejedben. A gyerekeink már felnőttek. Amikor szükségük lett volna rád, te hátat fordítottál nekik. Most nincs hova visszatérned. Menj vissza a feleségedhez, és hagyj bennünket békén.
Márk lehajtott fejjel távozott.
Otthon Vivien türelmetlenül várta.
– Hol csatangoltál ilyen sokáig? – támadt rá. – És miért nem utaltál pénzt a kártyámra? Még egy kávéra sem futja így. El akartam menni Rékával egy cukrászdába, de egy fillérem sincs!
Márkban ekkor elszakadt a cérna.
– Talán dolgozhatnál is! – csattant fel. – Nem győzöm finanszírozni a kívánságaidat. Mostanában így is nehéz helyzetben vagyok. A hiteleim a nyakamon vannak, a tartozásaim egyre nőnek, a hitelezők sürgetnek. Te pedig csak étteremről meg vásárlásról beszélsz. Egyébként mi lesz a vacsora?
– Honnan tudjam? – vont vállat Vivien. – Nem hagytál pénzt rendelésre. Egyél, amit találsz.
Márk kelletlenül kinyitotta a hűtőt. Egy doboz zöldsaláta, pár gyümölcs és egy palack ásványvíz árválkodott benne.
– Néha igazán főzhetnél valamit – sóhajtott. – Éhes vagyok.
– Nem vagyok a szolgálód! – csattant fel a nő. – Ha enni akarsz, készíts magadnak. Két kezed neked is van.
– Akkor legalább vállalj munkát! – vágott vissza Márk. – Itthon úgysem csinálsz semmit. Őrültség volt miattad elválnom Esztertől.
– Inkább én voltam ostoba, hogy hozzád mentem, vénember! – sikította Vivien. – Azt hittem, majd eltartasz, kényeztetsz, mindent megadsz. Én többet érdemlek! A fiatalságom és a szépségem érték. Nem fogsz belőlem háziasszonyt faragni, mint az előző feleségedből. Holnap beadom a válókeresetet, és a vagyon felét elviszem. Van ügyvéd ismerősöm – akárcsak Eszternek.
– Sejtem, nem csak ismerős… – jegyezte meg keserűen Márk. – Hogy lehettem ennyire vak? Egy családot dobtam el egy kapzsi baba kedvéért…
Nem telt bele sok idő, és a házasságuk hivatalosan is véget ért. Viviennek nem sikerült megszereznie a háromszobás lakást, de a válás után Márk még nagyobb adóssághegyekkel maradt egyedül. Negyvenöt évesen új életet kezdeni embert próbáló feladatnak bizonyult. Mégsem adta fel. Lépésről lépésre próbálta rendezni a pénzügyeit, és lassan közeledni Benedekhez és Nórához. Eszterrel is tartotta a kapcsolatot – talán túlságosan is reménykedve abban, hogy egyszer még visszatalálhat ahhoz, amit saját hibájából veszített el.