A ritka ünnepnapokon jutott csak napfényhez, egyébként napi tizenkét órákat dolgozott pihenő nélkül. Pontosan tudta, miért vállalja ezt az embert próbáló tempót.
Amikor három év után hazatért, és saját pénzből megvásárolta a lakását, Ilona nem tőle értesült róla. A hírt ismerősök vitték haza, s a pletyka gyorsabban terjedt, mint Eszter bármilyen magyarázata.
A találkozásra Judit konyhájában került sor, ahol Eszter néhány napra megszállt. Ilona feldúltan rontott be az ajtón.
– Ennyit érek neked? – csapott az asztalra. – Lakást veszel, és egy szót sem szólsz? Szégyelld magad, Eszter! A testvéred egyetlen szobában nyomorog a gyerekkel, az én nyakamon, te meg két szobában akarsz kényelmesen élni?
Eszter nyugodtan töltötte ki a teát. – Három évig robotoltam érte megállás nélkül – felelte halkan. – Amíg Katalin épp a saját boldogságát kereste.
– A nővéredről így nem beszélsz! – Ilona keze a levegőbe lendült, de Eszter meg sem rezdült. – Neki nagyobb szüksége van rá! Gyereke van! Holnap átadod neki a kulcsokat. Beköltözöl hozzám, Katalin pedig az új lakásba megy. Ott jó iskola van a közelben, rendes játszótér az udvaron. Te úgyis elutazol dolgozni, minek álljon üresen?
– Nem, anya. Az a lakás az enyém. Katalin nem teszi be oda a lábát.
– Rendben! Akkor fulladj bele a bútoraidba és a kapzsiságodba! – Ilona kiviharzott, úgy csapva be maga mögött az ajtót, hogy a vitrinben összekoccantak a poharak.
Egy héttel később Eszter ismét elutazott. Meghosszabbították a szerződését, ráadásul előléptették. A kulcsokat Juditra bízta, csupán annyit kért, hogy időnként nézzen rá a postaládára. Az indulás előtt azonban valami baljós megérzés hatására beköttette a riasztót is.
A rendőrségen Ilona egy keskeny padon ült, üres táskáját gyűrögetve. Mellette Katalin halkan szipogott.
– Miért kellett feltörni az ajtót? – kérdezte fáradtan az ügyeletes, miközben átlapozta az irataikat.
– Nem törtünk fel semmit! Otthon maradt a kulcs! – próbálta visszanyerni határozottságát Ilona, de a hangja megremegett. – A lányom lakása. Jogom van bemenni!
A rendőr felnézett rá. – A tulajdonos egyértelműen jelezte, hogy senkinek nem adott engedélyt a bejutásra.