Eszter akkor halkan hozzátette:
– Anya, levált a talpa… – és a csizmája orrán tátongó lyukra mutatott.
Ilona még csak a fejét sem fordította el a televíziótól.
– Ráragasztjuk valamivel. Katalinnak most kabát kell, már nagylány, előtte áll az élet, nem égetheti magát a fiúk előtt. Te meg csak elmész az iskolába és hazajössz, kibírod valahogy.
Az apjuk akkor lépett ki végleg az életükből, amikor Eszter hatéves volt. Attól kezdve a kenyér többnyire szárazon került az asztalra, a gyengédség pedig szinte kizárólag Katalinnak jutott. A nővére pontosan tudta, mikor kell odabújni az anyjához, hogyan kell megdicsérni a kissé odaégett fasírtot, vagy mikor érdemes könnyeket erőltetni a szemébe. Eszterből hiányzott ez a fajta simulékonyság. Hallgatag lett, szúrós tekintetű, és makacsul tört előre.
Amikor Katalin tizennyolc évesen férjhez ment, Eszter úgy érezte, végre fellélegezhet. A csend azonban nem tartott sokáig. Két esztendő múlva a nővére visszaköltözött egy bőrönddel, összetört álmokkal és egy magzattal a szíve alatt. A férjről kiderült, hogy jobban kedveli az italt, mint a családi életet, és a hűség sem tartozott az erényei közé.
– Mégis hová tehetném ki? – sopánkodott Ilona, miközben Katalint az egyetlen hálószobai ágyba fektette. – Gyereket vár. Te pedig, Eszter, elleszel a nappaliban a kihúzható ágyon. Nem mindegy, hol alszol?
A tábori ágy minden mozdulatnál panaszosan nyikorgott, de Eszter ott görnyedt fölötte a tankönyvei felett. Saját erejéből jutott be az egyetemre, államilag finanszírozott helyre.
– Hagyd már ezt a nagy tanulást – zsörtölődött az anyja, amikor Eszter éjszakánként egy éjjel-nappaliban árut pakolt, hogy vehessen magának végre egy rendes farmert. – Menj inkább a bölcsődébe dajkának. Márk is szem előtt lesz, és pénz is jön a házhoz. Katalinnak most pihennie kell, gyenge még a szülés után.
– Nem leszek dajka – felelte Eszter nyugodtan, miközben összecipzározta a táskáját. – Beköltözöm a kollégiumba.
– Nagyra vagy magaddal! – kiáltotta utána Ilona. – Anya nélkül semmire sem viszed! Még visszakönyörgöd magad!
Eszter nem könyörgött vissza. Kitüntetéses diplomával végzett, miközben Katalin egyik kapcsolatból a másikba sodródott, Márkot pedig többnyire a nagymamára hagyta. Aztán Eszter aláírt egy szerződést, és elment az ország északi részére dolgozni. Három éven át egy szűk munkásszálláson lakott, barakkhoz hasonló konténerben, ahol a napfényt is ritkán látta, de pontosan tudta, miért vállalja mindezt.