„A víz egyszerűen kifolyik” — Anna higgadtan visszavágott, ez volt az utolsó csepp a pohárban

Ez a pöffeszkedő gőg őrjítően felháborító.
Történetek

A közjegyzőnél a részleteket.

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Az ajtóban két tagbaszakadt férfi állt, egyforma munkaruhában.

– Teherfuvarra jöttünk. Önök rendelték? – kérdezte az egyik mély, dörmögő hangon.

Gábor értetlenül pislogott rájuk.
– Miféle fuvar? Milyen rakodók? Mi a csoda ez az egész? Mi a felújító csapatot várjuk!

Eléjük léptem, kezemben egy elegáns mappával, és nyugodtan rámosolyogtam.

– Aki igazán előrelátó, az nemcsak energiamezőket tanulmányoz, hanem a jogszabályokat is – feleltem édes hangon. – A saját lakását pedig mindenki maga újítja fel. Az aurátok most egy bérelt garzon irányába fog kitágulni. A kocsi két órára ki van fizetve. Pakolás.

– Ez meg mit jelentsen? Hová akarsz vinni minket? – sikított fel az anyósom, miközben magához szorította a kalitkát a rémült papagájjal.

– Azt jelenti, drágáim, hogy példás alapossággal összecsomagoltátok az összes holmitokat, és ezzel rengeteg időt spóroltatok nekem a kilakoltatásnál – mondtam, és elővettem az iratokat. – Itt a válókereset másolata. Ez pedig a hivatalos felszólítás azok számára, akik sem tulajdonjoggal, sem bejelentett lakcímmel nem rendelkeznek itt. A zárakat ma este lecseréltetem.

Gábor megpróbált fenyegetően kihúzni magát, mellkasát kidüllesztve, mintha újabb fennkölt idézetet készülne elszavalni. Lépett egyet előre – és telibe taposott az anyja kedvenc kaktuszait rejtő nyitott dobozba.

Fájdalmas ordítás szakadt ki belőle, és úgy rogyott le a földre, mint egy kilyukadt lufi, amelyből sziszegve távozik az összes levegő – vele együtt az olcsó nagyképűség is.

– A kisfiam! – jajveszékelt az anyja, felé vetődve, ám hatalmas stólájába belegabalyodva ő is elvesztette az egyensúlyát, és magával rántotta a sarokban álló fikuszt.

A rakodók összenéztek, alig észrevehetően elmosolyodtak, majd szó nélkül munkához láttak. Bőröndök, dobozok, cserepek sorra tűntek el a lépcsőház irányába.

Fél óra múltán az előtér kiürült. A lakás újra csendes volt, tiszta és könnyű levegőjű. Az ajtóban állva hallgattam, ahogy odalent fokozatosan elhalkul Gábor panaszos hangja, amint az anyját hibáztatja a rossz helyre tett energetikai piramisok miatt.

Lányok, jegyezzétek meg: az egyetlen „ingatlan”, amit a pimaszokkal érdemes megosztani, az a küszöbötök előtti terület – kizárólag a folyosó felőli oldalon. A szerelem szép dolog, de a tulajdoni lap a leghatásosabb talizmán mindenféle élősködő és balszerencse ellen.

A cikk folytatása

Életidő