– Igazuk volt – sóhajtottam fel keserédes hangon, és olyan meggyőző alázattal játszottam a megtért feleséget, hogy szinte magamat is meghatottam. – Rájöttem, mekkorát tévedtem. Egy férfinak vezető szerep jár. És beláttam azt is, hogy ez a szűk vendégszoba méltatlan hozzátok… egyenesen sérti a nagyságotokat, és blokkolja Erzsébet energiáit.
Gábor elégedetten dőlt hátra a fotelben, keresztbe tette a lábát, és fölényes mosoly terült szét az arcán.
– Szóval végre megértél rá, hogy elmenjünk a közjegyzőhöz? – kérdezte diadalittasan.
– Többről van szó! – csaptam össze örvendezve a tenyeremet. – Meglepetést készítettem nektek. Ha már ti vagytok itt a ház középpontjában, akkor a környezetnek is ezt kell tükröznie. Úgy döntöttem, felfrissítjük a nappalit, teljes átalakítást kap, kifejezetten a ti kényelmetekre szabva. Minden a feng shui szerint!
Erzsébet gyanakodva előrehajolt.
– Miféle átalakításról beszélsz?
– A lehető legigényesebbről – feleltem, és bizalmas suttogásra váltottam. – A mesterek akár már ma munkához látnának. Viszont a por és a felfordulás árthatna az aurátoknak… meg a holmitoknak is. Ezért az lenne a legjobb, ha azonnal összepakolnátok mindent. Ruhák, cserepes növények, a papagáj kalitkája – semmi sem maradhat. Dobozoljatok be mindent, és vigyétek ki az előszobába. Amint a nappali teljesen kiürül, a csapat nekilát leszedni a tapétát. Aztán, Gábor, mi ketten indulhatunk is a közjegyzőhöz.
Anyósom szeme mohón felcsillant.
– Hallod, fiam? – suttogta izgatottan. – Értünk újít fel! Mondtam én, hogy a kristálypiramison nem fog az átok! A saját pénzét költi a mi rangunkra!
Innentől elszabadult a káosz. A remélt „elit felújítás” gondolatától hajtva eszeveszett tempóban hordták ki a holmijukat. A folyosón össze-összeütköztek, dobozokat cseréltek el, majd újra vissza. Erzsébet személyesen csomagolta be a ruháit és a kis üvegcséit, olyan gonddal, mintha múzeumi tárgyak lennének – attól tartott, meggondolom magam, és lefújom az egészet. Gábor közben lihegve cipelte az összeragasztott kartonokat az előszobába; homlokán patakzott a verejték, de az arca sugárzott a közelgő győzelem mámorától.
Estére, úgy hat óra tájban, az előtérben valóságos hegy tornyosult bőröndökből, dobozokból, cserepekből. Mindenük ott sorakozott, gondosan – saját kezük által – összekészítve.
– Készen állunk a felújításra! – jelentette be ünnepélyesen Gábor, miközben megtörölte a homlokát. – Hívhatod a munkásaidat. Addig mi megbeszéljük a közjegyzőnél a részleteket.