…kócosan omlott a vállára, az ajkai duzzadtak voltak, mintha nemrég csókolták volna. Huszonöt éves lehetett, több semmiképp.
Amikor észrevette Emesét, egy pillanatra sem jött zavarba. Épp ellenkezőleg: kihúzta magát, és gúnyos félmosollyal végigmérte.
– A rongyaidért jöttél, te vipera? – vetette oda élesen. – Márk szólt, hogy hamarosan mindent kipakolok innen.
Emese lassan pislogott. A szavak tompán jutottak el hozzá, mintha víz alól hallaná őket. Egyetlen gondolat dobolt a fejében: egy idegen nő az ő lakásában áll, sértegeti, és még fenyegetőzik is, hogy elviszi a holmiját.
– Elnézést, megkérdezhetem, ki maga? – kérdezte meglepően higgadt hangon.
– Inkább te mondd meg, ki vagy – csattant fel a nő. – Márk, gyere már! Itt a volt feleséged!
A hálószoba felől sietős léptek közeledtek. Gergő jelent meg az ajtóban, papucsban, alsónadrágban. Amikor meglátta Emesét, elsápadt.
– Emese… Azt mondtad, hétvégéig Kingánál maradsz…
– Te pedig azt, hogy az édesanyádnál alszol – felelte Emese tárgyilagosan.
Gergő zavartan megvakarta a tarkóját, láthatóan lázasan keresve a megfelelő magyarázatot. A fiatal nő azonban közbevágott.
– Márk, minek udvariaskodsz vele? Mondd meg neki nyíltan, hogy ez most már a mi kis fészkünk. Keressen magának másik lakást.
Emese elővette a telefonját. A keze nem remegett; mozdulatai kimértek és határozottak voltak.
– Kit hívsz? – kérdezte Gergő idegesen.
– A rendőrséget – válaszolta röviden.
– Tessék? Megőrültél? – csapta össze a kezét a szerető.
– Jó napot kívánok. Szeretném bejelenteni, hogy illetéktelenek tartózkodnak a lakásomban – mondta Emese nyugodtan, majd bediktálta a címet.
– Emese, ne csináld! Meg tudjuk beszélni! – próbálkozott Gergő.
– Nem – zárta le a vitát, és bontotta a vonalat.
A fiatal nő idegesen fel-alá járkált a folyosón.
– Miféle illetéktelen behatolásról beszélsz? Márk ide van bejelentve!
– Bejelentve lehet, de a tulajdonjog az enyém. A lakást még a házasságunk előtt örököltem – felelte Emese változatlan nyugalommal. – Nincs hozzá semmi köze jogilag.
Gergő arca falfehérré vált. A lány bizonytalanul nézett rá.
– Márk… azt mondtad, közös a lakás…
– Réka, én… ez nem egészen úgy van… – hebegte.
Emese szó nélkül bement a szobába, és elővette a szekrényből az iratokat tartalmazó mappát. Tulajdoni lap, hagyatéki végzés, friss lakcímkivonat – minden papír az ő nevére szólt, jóval az esküvő előttről.
Húsz perc múlva csengettek. Két rendőr lépett be: egy középkorú nő és egy fiatal férfi.
– Jó napot. Bejelentés érkezett jogosulatlan lakáshasználatról.
Emese átnyújtotta a dokumentumokat. A rendőrnő alaposan átolvasta őket.
– A lakás tulajdonosa: Emese… – állapította meg hangosan. – Önök milyen minőségben tartózkodnak itt? – fordult Gergőhöz és Rékához.
– A férje vagyok – mondta halkan Gergő.
– Tud igazolni bejelentett lakcímet?
Gergő lesütötte a szemét. Korábban egy külvárosi garzonba volt bejelentve, amelyhez még a házasságuk előtt volt köze.