A hangja még visszhangzott a falak között, amikor kimondta, hogy ebből az egészből nem kér.
— Ilyen lakomából én nem kérek. Nem leszek statiszta ebben a fellengzős színjátékban.
A gyűrű csattanva ért földet a márványon. László arca bíborszínűre váltott, és egyetlen lépéssel áthidalta a köztünk lévő távolságot. Megragadta a zakóm hajtókáját. A méregdrága kölnije és az alkohol szaga egyszerre csapott meg.
— Van fogalmad róla, mennyit öltem ebbe az estébe? — sziszegte az arcomba. — Eltüntetlek benneteket a föld színéről! Az utcán fogtok aludni!
Nyugodtan lefeszítettem az ujjait a kabátomról.
— Csillapodj, László. Ez az öltöny még jó szolgálatot tesz nekem.
Kint apró, jeges eső permetezett. Beszálltunk a régi terepjárómba. Odabent a megszokott, kissé olajos szag fogadott. Márk hátradőlt, tenyerébe temette az arcát. A válla remegett.
— Mindent elrontottam, apa — mondta tompán. — Az állásomat, a terveimet. Nem fognak békén hagyni… Lászlónak mindenhol vannak emberei. A banknak is tartozom a lagzi miatt, meg a Nórának vett utazások miatt. Azt hittem, majd előléptetnek, és szépen visszafizetek mindent.
A kesztyűtartóból elővettem a masszív, ütésálló telefonomat, és tárcsáztam egy rövid számot.
— Gergő — szóltam bele higgadtan. — Indítsd el. Vásároljátok fel László holdingjának minden adósságát. Ahol kezességet vállaltunk, azonnal fagyasszátok be a hitelkereteket. Reggelre érezzék meg, milyen, amikor kihúzzák alóluk a talajt.
Márk döbbenten bámult rám.
— Apa… kivel beszéltél?
Elfordítottam a kulcsot. A motor köhögve, de beindult.
— Nem csak kapálgatok a földeken, fiam. Az üvegházaink a térség legnagyobb agrárvállalkozásához tartoznak. László ma este olyasvalakit próbált megalázni, aki csendben az ő beruházásainak felét látja el alapanyaggal.
Másnap kora reggel dörömbölés verte fel a házat. Feltettem a kissé horpadt vízforralót a tűzhelyre, majd ajtót nyitottam. László állt ott Erika és Nóra társaságában. A tegnapi elegancia nyomtalanul eltűnt. László zihált, Erika idegesen rángatta a táskája cipzárját, Nóra pedig fintorogva méregette a szerény előszobát és a friss rántotta illatát.
Szó nélkül betolakodtak.
— Figyelj ide — csattant fel László, és egy vastag borítékot csapott az asztalra. — Ebben benne van minden költségünk. Szép összeg. Plusz kártérítés a tönkretett estért. Ha délig nem látom a pénzt, a fiad repül a szakmájából, örökre!
Márk közben kilépett a szobából, pólót húzva magára.
— Fogd be, szerencsétlen! — visította Erika. — A lányom hónapokat pazarolt rád!
Leemeltem a forró vizet, és a csorba szélű bögrémbe öntöttem.
— Nem fizetünk semmit — mondtam halkan.
László gúnyosan elvigyorodott.
— Akkor készüljetek a bíróságra. Gatyátok sem marad.
Amikor végre kiviharzottak, Márk rogyottan ült le a sámlira.
— Igaza van… A hiteleim… A perköltséget sem bírnám.
Szó nélkül bementem a hálóba. A régi szekrény nyikorgó ajtaját félretoltam, és előhúztam a nehéz, fémből készült széfet. Beütöttem a kódot, majd egy vastag, szürke dossziét tettem a konyhaasztalra.
— Nézd meg.
Márk kinyitotta. A legfelső lapon banki igazolás feküdt: minden személyi kölcsöne rendezve. Maradéktalanul.
— Ma hajnalban megvettem őket — kortyoltam bele a teába. — A pénz a csendet szereti. Ők a csillogást, ezért élnek mások zsebéből. Tegnap ők támadtak először. Most mi következünk.
Estére Márk telefonja megállás nélkül csörögni kezdett.