Haja gondosan feltűzve simult a tarkójához, arcán egészséges pír ült, vállát puha, kötött kardigán melegítette. Semmi nem maradt abból a kimerült, megtört nőből, akit Gábor utoljára látott. Anna mellett egy magas, erős testalkatú férfi lépdelt magabiztosan. Tiszta, rendezett kabátot viselt, és egy modern, széles ikerbabakocsit tolt maga előtt. A kocsiban a két kisfiú békésen feküdt.
A férfi lehajolt hozzá, mondott valamit halkan. Anna felnevetett, a hangja könnyed és felszabadult volt. A férfi karja természetes mozdulattal simult a vállára, ő pedig közelebb húzódott hozzá, mintha ez lenne a világ legmagátólértetődőbb dolga.
Elsétáltak Gábor elhagyott terepjárója mellett. Anna pillantása egy rövid másodpercre megakadt rajta, ahogy ott állt a gazos, felverte földben, a rozoga kerítés tövében. Tekintetük találkozott. Gábor várta a szemrehányást, a haragot, legalább egy villanásnyi fájdalmat. De Anna arcán semmi ilyesmi nem tükröződött. Úgy nézett rá, mint egy idegenre, aki rossz házszám előtt ácsorog. Jelentéktelenül. Súlytalanul.
A következő pillanatban már Andráshoz fordult vissza, és folytatta a beszélgetést, mintha Gábor ott sem lenne.
— Úgy látom, a volt feleséged gyorsan talpra állt — jegyezte meg gúnyosan Viktória, miközben megigazította a frizuráját. — Talált magának egy tehetős pasast, nézd csak meg azt a házat. Nem éppen viskó. Te meg itt sajnáltattad magad nekem. Induljunk innen, nem szeretek vesztesek társaságában időzni.
Sarkon fordult, és hegyes sarkú cipője hangosan kopogott a kiszáradt földön, ahogy az autó felé indult. Gábor azonban mozdulatlan maradt.
A ferde lécekből tákolt kerítés mellett állva nézte, ahogy Anna és a gyerekei távolodnak. Az asszony, akit ő maga száműzött ide egykor, most egy rendezett, biztonságot sugárzó ház felé tartott. A fiai — Márk és Levente — egy másik férfi mellett nőnek majd fel. Egy olyan ember mellett, aki ott van velük. Akit apának szólítanak majd.
A felismerés hirtelen, élesen hasított belé. Amit ő csillogónak és csábítónak hitt, az valójában üres díszlet volt. Egy mutatós kirakat, tartalom nélkül. A valódi értéket — a családját — saját kezével lökte el magától. Senki nem kényszerítette. Ő döntött így.
Most pedig már késő volt.
Anna egyszer sem nézett vissza.