— Erika, már megint mi ez a cirkusz odakint? — hallatszott le a lépcsőházban a harmadik emeleti szomszéd, Gabriella ingerült hangja.
— Cirkusz? — váltott át azonnal mártír tónusra az anyós. — Ugyan már! Mi csak a családját látogatnánk meg! Ő meg úgy zárkózik be, mintha idegenek lennénk! Be sem enged a saját fiához!
Réka pontosan tudta, hogy ez az egész csak előadás. Erika mindig hibátlanul alakította a megsértett, szenvedő édesanyát.
— Láttam az autóját a ház előtt! — rikkantotta lelkesen Dóra. — Itthon van, az biztos!
— Na persze, hogy itthon van! — sziszegte Erika. — Gergőnek teljesen elment az esze, hogy elvette ezt a nőt!
Réka a falnak támaszkodott. A tenyere izzadt, az ujjai reszkettek. Tényleg kezdődik minden elölről? Ugyanaz a jelenet, ugyanaz a megaláztatás?
— Kislányom… — próbálkozott újra Erika mézes hangon. — Mi békével jöttünk…
Odabent néma csend volt.
Aztán Réka mégis az ajtóhoz lépett.
— Elég volt! — mondta határozottan. — Nem nyitom ki. Elegem van. Minden alkalommal kifosztjátok a hűtőt, telefüstölitek a hálót, Benedek mindent felforgat, aztán még ti beszéltek családról?
— Hogy merészelsz így beszélni velem?! — sikította Erika. — Én Gergő anyja vagyok! Jogom van ide jönni!
— És én a felesége vagyok — felelte Réka halkan, de szilárdan. — És számomra a látogatásotok olyan, mint egy természeti katasztrófa.
— Benedek egy angyal! — háborgott Emese. — Te viszont tönkreteszed a fiam életét!
— Akkor menjen — suttogta Réka. — Ha szerintetek nektek van igazatok, akkor menjen veletek.
A folyosón hirtelen síri csend lett.
— Mit mondtál? — kérdezte Erika éles, metsző hangon.
— Azt, hogy ha így gondolja, elmehet. Én pedig biztosan elmegyek.
Réka a szekrényhez lépett, elővette az utazótáskáját. Néhány ruhadarabot dobott bele, az iratait, a laptopját. A fülhallgatóját is a tetejére tette. Olyan nyugalommal mozgott, mintha már rég meghozta volna ezt a döntést.
Ott állt az előszobában, a táska a lábánál, az asztalon egy rövid üzenet. Mielőtt azonban elfordította volna a kulcsot, elővette a telefonját, és tárcsázott.
Gergő szinte azonnal felvette.
— Réka? Minden rendben?
— Nem, Gergő — felelte csendesen, bár a hangja enyhén megremegett. — Semmi sincs rendben.
— Mi történt? Anya azt mondta, összevesztetek…
— Nem veszekedtünk. Az ajtó előtt ordított, mintha egy piacon lenne, és…