— Igazad van — felelte halkan. — Az ajtó valóban ott van. És most te fogsz kilépni rajta.
— Tessék? — torpant meg Benedek.
— Elmégy. Ma. Azonnal. Vissza Máriához. Oda, ahol kényelmes neked. Ahol minden szavad szentírás, és senki nem kérdőjelezi meg az „igazságaidat”.
Benedek idegesen felnevetett. — Megőrültél? Ez az én lakásom is!
— Közös lakás — javította ki Eszter nyugodtan. — A nevemen van. A hitelt én fizetem. A rezsit én állom. Hét éve egyszer sem adtad haza a teljes fizetésedet, mert mindig akadt valami fontosabb: a saját dolgaid, vagy anyád támogatása. Jogilag ez az én otthonom.
A férfi ledermedt. Látta a nő szemében azt a hajthatatlan eltökéltséget, ami nem hagy teret alkudozásnak.
— Ezt nem teheted… — suttogta.
— Dehogynem — bólintott Eszter. — Sőt, már meg is tettem. Amíg te anyáddal üzengetted egymásnak a „bölcsességeket”, írtam az ügyvédnek. Holnap elindítjuk a papírmunkát. Ma pedig összepakolsz és elmész.
— Eszter… — próbált enyhíteni a hangján Benedek. — Beszéljük meg nyugodtan. Elragadtattam magam. Anya is. Mégiscsak egy család vagyunk…
— Az voltunk — vágott közbe a nő. — A család ott kezdődik, hogy megvédjük egymást. Te ma az anyádat választottad a saját lányod helyett. Az ő képtelen elméleteit Lilla egészsége elé helyezted. Ez nem család, Benedek. Ez egy zárt kör, ahol Mária a főpap, te pedig a leghűségesebb követő.
Felállt az asztaltól, kiment az előszobába, és előhúzta a szekrényből Benedek sporttáskáját. Szótlanul pakolni kezdett: borotva, telefontöltő, iratok.
— Mit művelsz? — ment utána a férfi.
— Összekészítem a legszükségesebbeket. A többit majd elviheted, amikor nem leszek itthon.
— Nincs jogod kidobni!
Eszter megállt, és szembefordult vele.
— Tudod, mi a legijesztőbb? — kérdezte csendesen. — Hogy még most sem fogod fel, mit tettél. Azt hiszed, én dramatizálok. Hogy túlérzékeny vagyok. És hogy az anyád csupán jót akart.
— Jót is akart! — csattant fel Benedek makacsul. — Azt szeretné, hogy Lilla erős és egészséges legyen!
— Ő azt akarja, hogy minden az ő elképzelése szerint történjen. Bármi áron. Még az unokája rovására is. Te pedig végrehajtod az utasításait. Nem társam vagy, nem apja a gyermekünknek, hanem futár, aki továbbítja Mária rendelkezéseit.
Eszter behúzta a táska cipzárját, és Benedek kezébe nyomta.
— Menj. Anyád biztosan vár. Talán már főzi is a kompótot, süti a fasírtot, és készíti a vigasztaló szavakat a megsértett kisfiának.
A férfi gépiesen átvette a csomagot. Az előszobában állt, tanácstalanul.
— Meg fogod bánni — mondta végül. — Egyedül gyerekkel nem fog menni.
— Dehogynem — nyitotta ki az ajtót Eszter. — Hét éve gyakorlatilag egyedül csinálom. Most legalább nem kell még téged is kiszolgálnom.
Benedek kilépett a lépcsőházba. Még visszanézett, mintha mondani akarna valamit, de az ajtó már csukódott is. A zár kattanása végérvényesen visszhangzott a csendben.
Eszter hátát a bejárati ajtónak vetette. A térde remegett. Lassan lecsúszott a hideg kőre, és ott maradt ülve néhány pillanatig.
A fal túloldalán Lilla békésen aludt. Holnap új fejezet kezdődik: ügyvédi találkozók, hivatalos iratok, magyarázkodások. Mária dühödt telefonhívásai, szemrehányások és átkok. Benedek pedig talán visszakullog majd, amikor rájön, hogy az anyai koszt nem pótolja az önálló életet.
De a legfontosabb lépést ma megtette. A lányát választotta. Saját magát választotta. Rádöbbent, hogy az anyósa soha nem fogja egyenrangú félként kezelni, és hogy a férje sem áll mellé, ha választania kell. Ha meg akarja védeni a családját, új alapokra kell helyeznie — olyanokra, ahol senki nem nevezi „gondoskodásnak” a veszélyes kísérletezést egy gyerekkel.
Elővette a telefonját, megkereste az ügyvéd számát, akit egy kolléganő ajánlott neki. Holnap felhívja. Holnap elkezdődik az új élete.
Most azonban felállt, halkan besétált a gyerekszobába, és leült Lilla ágya mellé. A kislány arca kipirult volt az alvástól, teste meleg, lélegzete egyenletes. Apró mellkasa nyugodtan emelkedett és süllyedt. Eszter gyengéden megfogta a kezét; az ujjacskák puhák és élettel teliek voltak.
Ezt a csatát megnyerte. De a háború még csak most veszi kezdetét.