Az ajtó feltárult, és Péter állt előtte. Az arcára kiült tanácstalanság mindennél beszédesebb volt. A kisfiú keservesen zokogott, arca a sírástól egészen kivörösödött.
– Hol tudok kezet mosni? – kérdezte Anna azonnal, máris a hivatásos nyugalom hangján.
Orvosként mozdult, mégis egészen más érzés kavargott benne. Most először tartott a karjában olyan csecsemőt, akinek nem volt ott az édesanyja. Abban a pillanatban különös, megmagyarázhatatlan közelséget érzett – mintha a gyermek egy parányit már hozzá is tartozna.
Gyakorlott mozdulatokkal tisztába tette, átöltöztette, majd megetette a kicsit. A sírás lassan elhalt, a baba lélegzete egyenletessé vált, végül elnehezülve szenderült el Anna karjában.
– Hogy csinálja ezt? – kérdezte Péter halkan, szinte ámulattal figyelve.
Úgy nézett rá, mintha valami szentképről lépett volna elé: anya gyermekkel a karján.
– Esetleg… eljönne máskor is? – tette hozzá bizonytalanul. – Bár gondolom, várja otthon a családja…
– Szívesen jövök. Nincs senkim – felelte Anna egyszerűen.
Látta, ahogy a férfi tekintetében remény gyúl.
Attól kezdve szinte mindennap betért hozzájuk. Eleinte azzal áltatta magát, hogy pusztán segíteni jár. Mélyen belül azonban már várta ezeket az alkalmakat.
– És mi legyen a neve? – érdeklődött egy délután.
– Még nem döntöttem el… Nem volt kivel megbeszélnem – vallotta be Péter. – Kitaláljuk együtt? És tegezzük egymást?
Végül a Márk nevet választották. Egyszerű, barátságos név volt, ráadásul mindkettejük nagyapját így hívták.
Amikor Péter hivatalosan is lezárta a házasságát, nem sokat habozott: megkérte Anna kezét. Szinte magától értetődő volt – addigra már valódi családként éltek.
Anna végre rátalált arra a boldogságra, amelyről korábban lemondott. Annyiszor hallotta, hogy neki sosem lehet gyermeke… Talán mégsem véletlen, hogy a neve reményt jelent.
Néhány hónappal később kiderült: kisbabát vár. Először nem akarta elhinni – újra és újra tesztet csinált, attól félve, csak álmodik.
Ma már két gyermek nevet a házban: Márk és a kis Lilla.
Anna néha felidézi a buszon látott kisfiút. Úgy érzi, annak a tiszta szívű gyereknek az áldása vezette be az életébe ezt a régóta várt csodát.