…egy harmadik, kétszobás lakás önrészét is fedezhette volna. Az volt a tervem, hogy azt is kiadom, így még biztosabb, kiszámítható bevételhez jutok.
– Mire jó neked ennyi ingatlan? – támadt nekem Renáta. – Inkább a családalapításon gondolkodj, a közös jövőtökön! Egy házasság alapja a bizalom.
– Értem, mire céloz – feleltem higgadtan. – De nem látom, mi köze a bizalomnak ahhoz, hogy van-e saját lakásom.
– Saját? – kapta fel a hangját. – Ha férjhez mész, nem létezik olyan, hogy „enyém”. Nem értem, ezt hogy nem fogod fel. Őszinte leszek: úgy látom, kalandokba rángatod a fiamat. Az az érzésem, csak a pénze érdekel. Persze, rendes fizetése van, segíthetne a hiteledben. Csakhogy ha még az esküvő előtt veszed meg azt a lakást, ahhoz neki semmi köze nem lesz!
Tudtam, hogy leendő anyósom teljesen alaptalan dolgokat beszél, mégsem akartam tiszteletlen lenni. Abban bíztam, hogy Márk majd megszólal és megvéd. Ő azonban a telefonjába mélyedve ült, mintha nem is hallaná a beszélgetést – így próbálta kivonni magát a helyzetből. Renáta pedig megállíthatatlanul folytatta.
– Mondd csak, hová hívod a fiamat, amikor nálad van? A vendégszobába? Vagy a hálódban engeded aludni? Nem tudlak hová tenni. Inkább azon kellene gondolkodnod…