— …hanem a törődés! Akár egy letört faágat is hazahozhatnék az utcáról, annak is örülnöd kellene, mert a férjedtől kapod! Ha pedig nem szeretsz, úgysem tudok olyat adni, ami megfelelne.
Nóra mély levegőt vett. Nem felelt azonnal, csak elraktározta magában a hallottakat. Olyannyira, hogy másnap visszavitte az üzletbe azt a drága játékkonzolt, amelyet Gábor születésnapjára szánt.
Ha szerinte kizárólag a „figyelmesség” számít, akkor megkapja annak a legegyszerűbb változatát. Egy tusfürdőt vásárolt helyette. És kit érdekel, hogy az illata nem éppen telitalálat? A lényeg úgyis a gesztus — nem igaz?
Gábor azonban egyáltalán nem lelkesedett ezért a fajta „odafigyelésért”. Az ünneplés után robbant is.
— Komolyan ennyire nehéz volt valami normális ajándékot választani?!
Amikor Nóra szinte szó szerint visszamondta neki a korábbi érveit, a férfi arca egy pillanat alatt elsötétült. Rájött, mit hall vissza — és ettől még dühösebb lett.
— Most bosszút akartál állni? Direkt tetted tönkre a születésnapomat? Csak hajtás volt a munkahelyen, melléfogtam, ennyi! Előfordul az ilyesmi! De te ezért így büntetsz?
— Ne ordíts velem — húzta el a száját Nóra.
— Egy ilyen ajándék után örülj, hogy nem adtam be rögtön a válópert! — vágta oda a férfi.
— Tényleg el akarsz válni? — kérdezett vissza azonnal.
— Igen, elegem van! Állandóan kötekedsz: ez sem jó, az sem jó…
— Rendben. Akkor adjuk be holnap a papírokat.
— Tessék? Csak úgy? — zökkent ki a lendületéből Gábor.
— Mi olyan bonyolult benne? Kitöltünk pár nyomtatványt. Nincs gyerekünk, közös vagyonunk sem, egy hónap és hivatalos.
— Ennyit ér neked a házasságunk? Azt mondtad, szeretsz, hogy bármit megtennél értem… Aztán jön egy kis nehézség, és máris menekülsz? Anyámnak igaza volt, nem álltad ki a próbát.
— Miféle próbát? — kapta fel a fejét Nóra. — És mi köze ehhez az anyádnak?
— Nagyon is van! Azt mondta, nem szeretsz igazán. Mert ha igen, elmennél velem párterápiára, megpróbálnád megérteni, hol csúszott félre valami, küzdenél a kapcsolatunkért… Tennél bármit, hogy együtt maradjunk. Te meg rögtön a válást dobod be!
Nóra hosszú másodpercekig nézte. A tekintete ekkor már egészen más volt.
— Tudod mit… én most teljesen másképp látom ezt az egészet.