— A fiamhoz többé senki nem érhet hozzá — tette hozzá halkan, de kérlelhetetlen elszántsággal.
Azonnal tárcsázta a bébiszitterközvetítőt. Hosszú győzködés után végül bevallották, hogy Lilla hamis dokumentumokkal igazolta magát. A megadott telefonszám időközben megszűnt. András nem vesztegette az időt: felbérelt egy magánnyomozót, aki eltűnt személyek felkutatására szakosodott. Két nappal később Balázs jelentkezett, és az arca mindent elárult, mielőtt megszólalt volna.
Kiderült, hogy a nő valódi neve Lilla. Priusszal rendelkezik, és nem ez volt az első eset. Három különböző család tett már panaszt rá, mindegyikük gyerekekkel szembeni durva, félelemkeltő viselkedésről számolt be.
— Régóta űzi ezt — mondta komoran Balázs. — Városról városra jár, papírokat hamisít, és rendszerint egyedülálló szülőket szemel ki.
A rendőrséghez azonnal eljutott az összes információ. Mire léptek, Lilla már egy közeli településen vállalt munkát egy másik családnál. Két napon belül bilincs kattant a csuklóján.
Az azt követő éjszakán Márk nem volt hajlandó visszamenni a saját szobájába. András szó nélkül átvitte a kiságyát a hálójába. Hosszú hetek után először aludt nyugodtan a fiú.
Hajnali 3:07-kor azonban András riadtan ült fel az ágyban. A kiságy üres volt. A folyosóra rohant, ahol Márkot a falnál találta, mozdulatlanul, homlokát a hideg festékhez nyomva.
— Márk! — szólt rá kétségbeesetten.
A kisfiú lassan felé fordult, ajka reszketett.
— Visszajött — lehelte alig hallhatóan.
András térdre ereszkedett, és szorosan magához vonta.
— Nem jött vissza. Itt vagy velem, biztonságban. A rendőrök elvitték, nem bánthat többé.
Másnap radikális döntést hozott: teljesen átalakítja a gyerekszobát. A falak élénk sárga színt kaptak, új bútorok érkeztek, és mindent másképp rendezett el. Az a sarok, amelytől Márk rettegett, most játékos kuckó lett, tele dinoszauruszos és rakétás matricákkal.
Gábor játékterápiát javasolt, és rendszeres foglalkozásokat szervezett. A változás lassan, de észrevehetően indult el. Márk egyre többször nevetett fel, újra elővette a játékait, és többé nem húzódott a falak mellé.
Három héttel a letartóztatás után András arra lépett be a nappaliba, hogy a fia önfeledten épít tornyot a színes kockákból. A mosolya ezúttal valódi volt. András szemébe könny szökött — nem a fájdalomtól, hanem a megkönnyebbüléstől.
Néhány hónappal később az ügyészség hivatalosan is közölte: Lillát több rendbeli gyermekbántalmazás miatt vád alá helyezték, és letöltendő börtönbüntetés vár rá.
András nem érzett diadalt. Nem volt benne elégtétel, csak csendes hála, amiért a fia végre biztonságban lehet.
Márk második születésnapján letérdelt mellé a torta előtt.
— Te vagy a legbátrabb kisfiú, akit ismerek — mondta meghatottan. — És most már senki sem bánthat.
A gyerek nevetve szaladt tovább a lufik felé.
És bár az élet lassan visszatért a rendes kerékvágásba, András néha még ma is felriad az éjszaka közepén, hogy megbizonyosodjon róla: minden rendben. Nem kísértetektől tart. Tudja már, hogy az igazi szörnyek hús-vér emberek — és egy apa dolga, hogy távol tartsa őket attól, akit a legjobban szeret.