András mellkasára ólomsúly nehezedett. Olyan érzése támadt, mintha a szoba levegője egyik pillanatról a másikra elfogyott volna. A kisfia, aki még alig tudott összefüggő mondatot formálni, most olyan kifejezést ejtett ki, amelynek létezéséről sem volna szabad tudnia. A fal asszonya. A három szó riadóként zakatolt a fejében.
Gábor arca elsápadt, láthatóan megrendítette a hallottak súlya.
— Ez komoly lelki megrázkódtatásra utalhat — szólalt meg halkan. — Korábban említette, hogy több bébiszitter is vigyázott rá.
— Igen — felelte András vontatottan. — Sorra otthagytak minket. Márk sírni kezdett, amint beléptek a szobába. Az egyiknél különösen… Lillánál. Alig rémlik valami róla. Egy hétig maradt csupán. Márk akkoriban nem aludt rendesen, és enni is alig volt hajlandó.
Gábor homloka ráncba szaladt.
— Maradt abból az időből bármilyen kamerafelvétel?
András gyomra görcsbe rándult. A bébiőr. Persze. Reszkető kézzel lépett be a felhőben tárolt archívumba. A legtöbb fájl eltűnt. Egyetlen videó maradt meg, közel nyolc hónappal korábbról. A mutató percekig mozdulatlanul lebegett a lejátszás gomb fölött. Biztosan látni akarja? Végül rákattintott.
A monitoron szemcsés, fekete-fehér kép villant fel. Egy magas, sötét ruhás nő lépett be a gyerekszobába. Mozgása túlságosan kimért volt, már-már hátborzongatóan fegyelmezett.
Márk a padlón ült, építőkockákkal babrált. Amint a nő közelebb ért, a levegő mintha megfagyott volna körülötte. A kisfiú teste egyetlen pillanat alatt megfeszült, akár egy riadt kisállaté.
A következő másodpercben kétségbeesetten a sarokba húzódott, és arcát a falhoz szorította, mintha ott keresne menedéket. A nő nem szólt. Csak állt, figyelt, és kivárt. András szíve darabokra tört. A nő ajkán lassan mosoly jelent meg — de abban a görbületben nem volt semmi melegség. Hideg, üres kifejezés volt, mint egy rossz álomban.
A felvétel még sötétebb fordulatot vett. Lilla odalépett a sarokhoz, lehajolt a reszkető kisfiú mellé, és valamit a fal irányába suttogott — oda, ahová Márk az arcát nyomta. A gyermek egész teste rázkódni kezdett.
Aztán a nő megragadta a vállánál fogva, és erővel a falnál tartotta. Hosszú percekig nem engedte el, miközben Márk kétségbeesetten próbált szabadulni. Amikor végre elengedte, úgy simította meg a fejét, mintha egy betört állatot jutalmazna, majd kilépett a kamera látóteréből.
András ujjai annyira remegtek, hogy majdnem kicsúszott a kezéből a laptop.
Gábor hangja feszült csendbe hasított.
— Ez egyértelmű bántalmazás. Súlyos trauma érte a fiát. Ezt azonnal jelentenie kell a hatóságoknak.
András lassan felemelte a tekintetét. Arcán nemcsak döbbenet, hanem valami elszánt, kemény fény is megjelent.
— Nem — mondta rekedten. — Ezt előbb én fogom elintézni.