Eszter végighúzta a tollát a sorok alatt, majd határozott mozdulattal letette a papírt.
— Nóra, ez szinte ajándék — nézett rám jelentőségteljesen. — A testvérének és az édesanyjának utalt összegek a te saját megtakarítási számládról mentek ki, mindenféle hozzájárulásod nélkül. Ez jogalap nélküli gazdagodás. Vissza fogjuk követelni az egészet. Nem fogják megúszni.
Gábor családja azonban más taktikát választott: támadással próbáltak védekezni. A hét közepén Erzsébet váratlanul megjelent az irodaházban, ahol dolgoztam. A tágas előcsarnokban rendszerint csak visszafogott beszélgetések és cipősarkak kopogása hallatszott, most viszont az ő éles hangja hasított végig a légtéren, mire minden fej felé fordult.
— Ő az! Nézzék csak meg! — kiabálta, és hadonászva magyarázott a zavarodott biztonsági őrnek. — A főnökasszony! Az utcára tette a fiamat, az anyját semmibe veszi! Mérges kígyó!
Amikor értesítettek, a telefonommal a kezemben mentem le a földszintre. Addigra kisebb tömeg gyűlt össze a kollégákból. Erzsébet, amint meglátott, nagy levegőt vett, hogy újabb jelenetet rendezzen.
Én azonban szó nélkül megérintettem a kijelzőt. A következő pillanatban a hangszóróból az ő saját hangja töltötte be a csarnokot, egy korábbi felvételről: „Add oda a fizetéses kártyádat Gáborkának, majd ő kezeli a költségvetést! Ne költsd a pénzt a rúzsaidra, miközben a férjed testvére adósságokkal küszködik!”
A nézők között halk nevetés futott végig, néhányan nyíltan mosolyogtak. Erzsébet arca elfehéredett, szája nyitva maradt, de hang nem jött ki rajta.
— Kérem, kísérjék ki ezt a hölgyet — fordultam nyugodtan az őrökhöz. — Zavarja a munkát.
A tárgyalás napja kimerítően hosszúra nyúlt. A folyosón dohos festékszag keveredett a porral, a régi fapadok minden mozdulatra panaszosan megnyikordultak. Gábor egy ravasz ügyvédet fogadott, aki már az első percekben igyekezett teljesen kiforgatni a történetet.
— Tisztelt Bíróság — kezdte színpadias mozdulatokkal lapozgatva az iratait. — Ügyfelem valójában áldozat. Sőt, kiderítettük, hogy a felperes szándékosan eltitkolta a közös bevételeket. Egy hónappal a kereset benyújtása előtt jelentős összeget utalt át bizonyos Eszter Viktória számlájára. Indítványozzuk, hogy a tranzakciót minősítsék színlelt ügyletnek!
Diadalmas arccal mutatott Eszterre. A barátnőm rezzenéstelen maradt. Nyugodtan felállt, és egy vastag dossziét nyújtott át a bírónak.
— Ez egy közjegyző által hitelesített vagyonkezelési szerződés — mondta higgadtan. — Pénzügyi tanácsadóként járok el a megbízóm nevében. Az adófizetés megtörtént, a tőke befektetésre került. Minden adat nyilvános és törvényes. Ellentétben az alperes titkos átutalásaival, amelyeket a rokonai számláira indított.
Gábor ügyvédje láthatóan feszültté vált, de előhúzta az utolsó aduját.
— Akkor hallgassák meg ezt! A válás valódi oka a felperes erkölcstelen viszonya! — jelentette ki, és elindított egy hangfelvételt a tabletjén.
Erős zörejek közül az én hangom szűrődött ki, mintha bizalmasan csevegnék egy férfival. Olyan mondatrészletek hangzottak el, mint: „Mikor találkozunk?” Az összevágás annyira ügyetlen volt, hogy még a jegyzőkönyvvezető is abbahagyta a gépelést. Azt állították, hogy a férfihang a felettesemé, Andrásé.
Eszter halványan elmosolyodott.
— Tisztelt Bíróság, számítottunk efféle próbálkozásra. András a folyosón várakozik, kész tanúvallomást tenni. Emellett itt a független szakértői vélemény is: a benyújtott hanganyag durva manipuláció, különböző munkahelyi telefonbeszélgetésekből lett összevágva, amelyeket Nóra futárokkal és ügyfélszolgálatosokkal folytatott. A férfihang mesterségesen generált.
Amikor a bíró ismertetni kezdte az ítéletet, Gábor mozdulatlanul ült, tekintetét a padlóra szegezve.