…és megállt a hálószoba ajtaja előtt. Egy pillanatra a kilincsen pihent a keze, majd lenyomta, és benyitott.
Gábor az ágy szélén ült, fürdőköpenyben. Mellette egy harminc körüli, rövid, sötét hajú nő foglalt helyet, Gábor egyik pólóját viselve. Mindketten egyszerre fordították felé a fejüket.
Néhány másodpercig senki sem szólalt meg. A levegő megdermedt közöttük. Nóra végigmérte a nőt, aztán halkan, de kérlelhetetlenül csak ennyit mondott:
– Menjen el.
A nő azonnal felpattant, felkapta a székre dobott ruháit, és sietve kiszaladt. Az előszobában még hallatszott, ahogy kapkodva öltözik, majd az ajtó csapódása jelezte, hogy eltűnt.
Csend maradt utána.
Gábor nem mozdult. A párnáknak támaszkodva ült, és rezzenéstelen arccal nézett a feleségére. Sem szégyen, sem bűntudat nem tükröződött rajta.
– Az öt éves lányodat kizártad a lépcsőházba – szólalt meg Nóra. – Ezért?
– Ő nem az én gyerekem.
– Tizenhét év alatt egyszer sem csaltalak meg – felelte Nóra. – Egyetlenegyszer sem.
Gábor gúnyosan elmosolyodott.
– Te ezt állítod. Anyám mutatott képeket. Összehasonlította Lillát a rokonainkkal, veletek is. Azt mondta, nem stimmel. Először nem akartam elhinni. Aztán én is megnéztem. Más a szeme. Más a tekintete. Nem hasonlít ránk.
– Csináltassunk DNS-vizsgálatot – vágta rá Nóra. – Holnap. Vagy akár ma este. Egy hét, és kézhez kapod az eredményt. Akkor majd látni fogod, hogy Lilla a te vér szerinti lányod.
– Nincs szükségem semmiféle vizsgálatra. Anyám szavának hiszek.
– Jobban bízol benne, mint bennem?
– Hazudtál nekem. Ki tudja, talán Eszter sem tőlem van.
Nóra úgy érezte, mintha valami jéghideg futna végig benne. Nem a sértettség volt az, és nem is a fájdalom. Inkább egyfajta távolság. Felismerés. Az a férfi, akihez egykor hozzáment, már nem létezik.
A helyén egy idegen ült, aki szóbeszédeknek ad hitelt a tények helyett.
– Rendben – mondta végül nyugodtan. – Összepakolom a gyerekek holmiját.
Kiment a szobából, és a gyerekszobába lépett. Elővett egy bőröndöt a szekrényből, és módszeresen elkezdte beletenni mindazt, amire a lányoknak a következő napokban szükségük lehet.
Gábor az ajtófélfának támaszkodva figyelte. Időközben felöltözött, farmer és pulóver volt rajta. Szótlanul nézte, ahogy Nóra hajtogat.
Amikor a bőrönd cipzárja összezárult, megszólalt.
– Ha szó nélkül elmész, az csak megerősít. Akkor igazunk volt anyámmal.
Nóra felemelte a csomagot, vállára akasztotta a táskáját, és az előszobába indult.
– A gyerekek papírjai az íróasztal fiókjában vannak – szólt utána Gábor. – Születési anyakönyvi kivonatok, orvosi kiskönyvek. Vidd el.
Megállt, kihúzta a fiókot, kivette a mappát, és a táskájába csúsztatta. Lassan behúzta a cipzárt.
– Meg fogod bánni – folytatta a férfi. – Amikor minden kiderül, és nem tudsz tovább hazudni, rájössz, milyen makacs voltál.
Nóra az ajtóhoz lépett, kinyitotta, majd még egyszer visszanézett. Gábor karba tett kézzel állt, magabiztos arccal.
– Minden már most kiderült – felelte csendesen. – Ma többet tudtam meg rólad, mint az elmúlt tizenhét évben összesen.
Nem csapta be maga mögött az ajtót. Csak halkan behúzta. Lifttel ment le, a csomagokat betette az autó csomagtartójába, majd beült a volán mögé.
Percekig mozdulatlanul ült. A jól ismert udvart nézte, a játszóteret, ahol esténként Lillával sétált. Végül beindította a motort, és Máriához hajtott.
Mária szó nélkül végighallgatta. A gyerekek addigra elaludtak, kimerülten a nap eseményeitől. A két nő a konyhában ült. Nóra elmesélte a bundát a fogason, a hálószobából kiszűrődő nevetést, Gábor szavait. Mária újratöltötte a teáját, elé tolta a süteményes tányért.
– Néhány napra szállás kellene – mondta Nóra. – A lakás, amit kiadok, huszadikán felszabadul. A bérlők akkor költöznek ki, és átvesszük.
– Addig maradtok itt – felelte Mária gondolkodás nélkül. – Két szoba van, a kanapé kihúzható. Megoldjuk.
– Köszönöm. – Nóra egy pillanatra elhallgatott. – El fogok válni.
Mária bólintott. Nem próbálta lebeszélni, nem osztott tanácsokat. Csak ráhelyezte a kezét Nóráéra, és megszorította.
– Holnap Márk születésnapja – jegyezte meg Nóra halkan. – Megígértem, hogy segítek a főzésben.
– A főzés ráér. Majd megcsinálom egyedül. Most másra kell figyelned.
A következő két hét Nóra számára szinte megállás nélküli rohanásban telt.