– Te gondoltad így – felelte higgadtan Márk. – Várj egy kicsit, és minden a helyére kerül.
– Mindent hallottam! – tört ki Lillából. – A beszélgetésedet az édesanyáddal.
– És pontosan mit? – kérdezett vissza nyugodtan.
– Azt, hogy csak azért nem jöttél velem, mert a repülőtéren fogadtad az első szerelmedet. Mondhattad volna nyíltan is, nem kellett volna találgatások között őrlődnöm.
– Az első szerelmemet? – ráncolta a homlokát Márk. – Tényleg kimentem a reptérre, ez igaz. De nem miatta. Anyának is világosan megmondtam, hogy keressen mást erre a feladatra. Mi közöm nekem ehhez? Rendben, tartozunk a családjuknak, de egy felnőtt ember egyedül is képes bejutni a városba.
Lilla elbizonytalanodott. A férfi hangja őszintének tűnt, mégis nehéz volt egyik pillanatról a másikra elengednie a gyanút.
– Az illető csak rövid időre érkezett – folytatta Márk. – Sikerült elcsípnem, és rávennem, hogy találkozzon veled. Ajándéknak szántam. Esküszöm, Réka eszembe sem jutott. Az egész napom szervezéssel telt. Őszintén szólva bánt, hogy ennyire nem bízol bennem.
Lilla mély levegőt vett. Annyi félelmet gyártott magának az elmúlt órákban, hogy már a legegyszerűbb magyarázat is hihetetlennek hatott. Ám amikor az autó a kikötőnél állt meg, minden kételye szertefoszlott. Annál az étteremnél voltak, ahol évekkel korábban a kapcsolatuk kezdődött. A nyári teraszt virágok borították, az asztalokat gyertyafény ragyogta be. A zongoránál pedig az a zeneszerző ült, akinek művei Lilla szívéhez a legközelebb álltak. A kedvenc darabjai csendültek fel.
A nő szemét könnyek lepték el. A koncert végén a művész odalépett hozzá, dedikált egy lemezt, és néhány személyes szót is váltott vele. Nem maradhatott sokáig, de a találkozás így is örök emlékké vált.
– Tudtam, hogy régóta vágysz az aláírására – magyarázta Márk. – Amint meghallottam, hogy Magyarországra jön, mindent elintéztem. Szerencsére nyitott és kedves embernek bizonyult.
Lilla nem tudta visszatartani az érzéseit: átölelte a férjét, és sírva kért bocsánatot a bizalmatlanságáért.
– Bolondos vagy – simította meg Márk az arcát. – Akárki is tűnne fel mellettem, észre sem venném. Téged szeretlek. Ha bármi nyomaszt, mondd ki azonnal. Ne gyűjtsd magadban.
Lilla bólintott, és megígérte, hogy ezentúl őszintébb lesz.
Másnap, amikor Zsuzsanna ismét telefonált, és újra Rékával akarta összehozni őket, Márk határozottan közölte: ha még egyszer beleavatkozik az életükbe, kénytelen lesz ritkítani a kapcsolatot. Tudatos döntést hozott – a feleségét és a családját helyezte az első helyre.