Mi van, ha azok az érzések egyszer csak újra fellángolnak? Márk olyan szépen beszélt az édesanyjának, mégsem tudta lemondani a találkozót. Lehetséges, hogy még mindig köti valami Rékához?
– Olyan furcsán viselkedsz ma – jegyezte meg Erika aggodalmasan. – Ha történt valami, mondd el, ne tartsd magadban. Aggódunk érted. Talán összevesztetek Márkkal? Ha képes volt tönkretenni az ünnepet azzal, hogy nem jött el, annak nem lesz jó vége!
Lilla szíve összeszorult. Legszívesebben mindent kiöntött volna, de tudta, hogy a házassági viták rendezhetők, a szülőkben viszont mély nyomot hagyhat egy rossz szó is. Előbb bizonyosságra volt szüksége, csak utána akart bárkit beavatni.
– Csak kimerült vagyok – felelte halkan. – Tényleg halaszthatatlan dolga akadt. Nem veszekedtünk. Reggel virágot hozott, és ezt a karkötőt is tőle kaptam – emelte fel a csuklóját, ahol megcsillant az arany ékszer.
Az ajándék azonban nem tudta felvidítani. Márk nem vele töltötte az estét, hanem valaki mással. Lilla végül úgy döntött, a szüleinél marad éjszakára. Nem volt ereje felhívni a férjét, és hallgatni a lelkes beszámolót a reptéri találkozásról. Ugyanakkor az sem tűnt helyesnek, hogy szó nélkül távol maradjon otthonról.
– Hogyhogy ott alszol? – kérdezte Márk telefonon, hallható aggodalommal. – Úgy terveztem, érted megyek. Rosszul vagy?
Egy pillanatra melegség öntötte el Lillát: mégiscsak törődik vele. A következő másodpercben azonban visszatért a kétely – talán csak így próbálja enyhíteni a bűntudatát?
– Semmi baj, egyszerűen úgy döntöttem…
– Ne ijesztgess! Fél órán belül ott vagyok. Remélem, nem haragszanak meg a szüleid, ha kicsit hamarabb elrabolom a lányukat. Nagyon hiányzol.
Lilla nem tudta, örüljön-e vagy dühöngjön. A születésnapi vacsorára nem jött el, Rékával találkozott, most pedig sietve érte indul?
Márk pontosan érkezett. Udvariasan köszöntötte a szülőket, bocsánatot kért a távolmaradásáért, és munkára hivatkozott. Úgy viselkedett, mintha Réka létezéséről sem tudna: mosolygott, átkarolta Lillát, figyelmes volt. Ez a természetesség csak még jobban összezavarta a nőt.
– Hová megyünk? – kérdezte Lilla, amikor észrevette, hogy nem az otthonuk felé tartanak.
– Meglepetés – felelte Márk könnyedén. – Szeretnék bemutatni valakinek.
Lilla arca lángba borult. Csak nem Rékához viszi?
– Eszem ágában sincs találkozni vele – sziszegte fojtott hangon.
– Vele? – nézett rá értetlenül Márk. – Nem is tudom, kiről beszélsz…