A gondolat nem hagyta nyugodni: hogyan kényszeríthet valaki egy fiút arra, hogy a saját felesége születésnapja helyett egy idegen nőt válasszon?
Nem akarta tovább hallgatni a beszélgetést. Tudta, ha még egy percig ott marad, csak újabb és újabb rémképeket gyárt magának. Bízott benne, hogy Márk képes lesz helyén kezelni a helyzetet – megtalálja a hangot az anyjával, de nem engedi, hogy irányítsák.
Aztán az ünnep előtti napon váratlanul közölte vele:
– Holnap este nem tudok menni. Közbejött valami fontos.
Semmi magyarázat, semmi részlet. Lilla pedig azonnal megértette, miről van szó. A felismerés úgy hasított belé, hogy alig tudta visszatartani a könnyeit.
Legszívesebben lefújta volna az egészet. Nem volt kedve ünnepelni. A szülei azonban lelkesen készülődtek, terítettek, főztek, mindent megtettek, hogy méltó legyen az este. Nem volt szíve csalódást okozni nekik, így végül elindult hozzájuk. Szíve szerint számon kérte volna a férjét a „halaszthatatlan teendők” miatt, de úgy döntött, nem kezd vitába – csak még jobban elrontaná a saját hangulatát. Márk felnőtt ember, bizonyára megvan az oka a döntésére. Legalábbis ezt próbálta elhitetni magával.
– A férjed miért nincs veled? – fogadta édesanyja szigorú pillantással, amikor egyedül toppant be.
– Dolgoznia kell, bent ragadt – felelte Lilla, és érezte, mennyire nehéz természetesnek tűnnie.
Legszívesebben kitálalt volna, tanácsot kért volna, de maga sem tudta a teljes igazságot. Talán az lett volna a helyes, ha rögtön megkérdezi Márkot, miért döntött így. Ráadásul Erika sem jelent meg az ünnepségen. Csak felhívta, és hűvös hangon felköszöntötte, arra hivatkozva, hogy nincs jól, ezért nem tud eljönni.
– Van egy ajándékom számodra, majd odaadom, ha találkozunk – tette hozzá Erika különös hangsúllyal.
Lillában azonnal felmerült a gyanú: vajon nem Réka hazatérését szánja meglepetésnek?
Tudta jól, hogy annak idején Réka családja sokat segített Erikának. Amikor az asszony megözvegyült, és alig tudta fenntartani magát, Réka édesanyja állt mellette. Márk mesélte egyszer azt is, hogy tizenkét éves korában majdnem vízbe fulladt, és Réka apja mentette ki. A férje sosem tagadta, hogy hálát érez irántuk. Talán ezért ragaszkodik annyira az anyja ehhez a találkozáshoz? Lehet, hogy valójában Rékához kellett volna feleségül mennie, nem hozzá?
Ezek a gondolatok egyre mélyebbre martak benne.
És a legnyugtalanítóbb kérdés ott motoszkált benne: vajon mit érez most Márk Réka iránt? Hiszen egykor ő volt az első szerelme. És ha azok az érzések nem múltak el végleg?