„Import babakocsi ajándékba – 45 000 Ft. Inflációval és erkölcsi avulással számolva – 60 000 Ft” — Nóra ingerülten csapta le az asztalra a kitépett füzetlapot

Ez a felháborító, erkölcstelen igény szívfacsaró.
Történetek

— Mire akarsz ezzel kilyukadni? Beteg voltam! A családtagoknak kötelességük segíteni egymásnak! — csattant fel Katalin, arcán a sértettség és az éberség furcsa elegyével.

— És a nagymamák is szeretetből vigyáznak az unokáikra, nem óradíjért — felelte higgadtan Nóra, miközben sebesen rótta a számokat a papírra. A sorok katonás rendben követték egymást. — De ha már üzleti alapon számolunk… Meleg étel kiszállítása, házi ápolás díja, gyógyszerek ára. Üzemanyagköltség. Péter fuvarozott bennünket — mondhatjuk úgy is, „komfort plusz” kategória: tiszta autó, udvarias sofőr.

Szavai rövidek voltak és kemények, mintha mindegyiket külön a helyére kalapálná.

— A telekre való utak. Minden hétvégén. A vonatjegy sincs ingyen, a pályaudvartól a taxi pláne. Az autónk értékcsökkenése. És a hab a tortán: három éve adtunk önnek százhúszezer forintot fogbeültetésre. Akkor azt mondta, majd elszámolunk. Nos, most jött el az ideje.

Egy vastag vonallal lezárta a listát, és a lapot az anyósa elé fordította.

— Szerény számításaim szerint, ha a maga követelését levonjuk a miénkből, még mindig harmincnyolcezer forinttal tartozik nekünk. Egy hét határidőt adok. Márkot be kell jelenteni fogszabályzásra, ott sem barátiak az árak.

Katalin a számokat bámulta, és mintha a levegő is besűrűsödött volna a konyhában.

— Péter! — sikoltott fel, fiára kapva a tekintetét. — Ezt hagyod? Így alázza meg az anyádat? Éjszakákon át virrasztottam miattad, felneveltelek, és ti most számlát állítotok ki nekem?

Péter előbb az anyjára, majd a feleségére nézett. Ujjai megálltak a szalvétán.

— Anya, Nórának igaza van. Te hoztad be a számológépet ebbe a házba. Ne lepődj meg, ha mi is megtanultunk számolni. A család nem könyvelőiroda. De ha mindent pénzben mérünk, az egyenleg most nem neked kedvez.

— Hogy merészelitek… én… — Katalin olyan hirtelen pattant fel, hogy a szék felsikoltott a padlón. Felkapta a táskáját, és kiviharzott az előszobába. Egy pillanattal később becsapódott a bejárati ajtó, maga után hagyva a drága parfüm illatát és a veszekedés keserű utóízét a csendben.

A cikk folytatása

Életidő