…csupán lakótársak vagytok. Azt is tudom, hogy ravasz módon egyszer leitattad, csak hogy újra teherbe ess, hátha így még egy eséllyel összetarthatod, ami köztetek már rég széthullott.
Te magad is látod, hogy ennek semmi értelme.
Szenvedtek egymás mellett, így talán mindkettőtöknek könnyebb lenne külön utakon folytatni. Ne állj a boldogságunk útjába, és ne zsarold többé Gergőt azzal, hogy nem láthatja a gyerekeit.
Legyen benned tartás, és engedd el azt a férfit, aki hozzám tartozik. Nézd meg, mennyire ragyogunk együtt!”
Az üzenet végén három közös fénykép is volt. A képeken Gergő önfeledten mosolygott, karja Lilla derekán pihent, az egyik fotón pedig épp csókot lehelt a nő arcára. A meghittségük vitathatatlan volt.
Még aznap este Eszter leült a férjével beszélni. A hangulat feszült volt, a kimondatlan szavak súlya szinte rájuk nehezedett.
Amikor Gergő meglátta a fotókat, lehajtotta a fejét.
– Fogalmam sincs, mi ütött belém – mondta rekedten. – Mintha elment volna az eszem egy időre. De te tudod, hogy téged szeretlek, és a gyerekeinket! Miért tenném tönkre mindazt, ami fontos nekem?
Azt állította, hogy nem is volt igazi kapcsolat köztük.
– Nem jelentett semmit. Egy fellángolás volt csupán. Amikor közöltem vele, hogy nem akarom folytatni, valószínűleg ezért küldte azt az üzenetet. Bosszúból.
Eszter hosszasan nézte.
– Azt akarod, hogy együtt maradjunk?
– Igen. Kérlek… tegyünk úgy, mintha ez az egész meg sem történt volna – kérlelte a férfi.
Eszterben kavargó gondolatok csaptak össze. Szétzúzhatná a házasságukat, és ezzel talán elégtételt adhatna Lillának. De vajon bölcs döntés lenne? Végül arra jutott, hogy a család egysége mindennél fontosabb.
Kijelentette, hogy megbocsát.
Úgy tűnt, a vihar elcsendesedett. Gergő azonnal megszakította a kapcsolatot a szeretőjével, és ez Eszter számára annak bizonyítékává vált, hogy a férfi még mindig hozzá kötődik.
„A férfiak néha félrelépnek, még ha szeretnek is valakit” – győzködte magát. – „Elcsábítja őket egy kihívóan csinos, mindenre kész nő. Lilla is pontosan ilyen: ápolt, feltűnő, már-már hivalkodó. Talán férjhez akart menni, és Gergő, aki mindig is vonzódott a szépséghez, könnyű prédának bizonyult.”
Eszter úgy hitte, idővel a férje is ráébredt, hogy kettejük között nincs valódi kötelék, csak testi vonzalom. Talán attól tartott, hogy Lilla kitálal, ezért halogatta a szakítást. Most azonban – legalábbis látszólag – mindent belátott és bocsánatot kért.
„Visszatérünk a régi kerékvágásba. Csak ezt a mocskos fejezetet kell kitörölni az emlékezetünkből” – ismételgette magában.
Ám a felejtés nem ment ilyen egyszerűen. Ahogy teltek a napok, egyre több kétség fészkelte be magát a szívébe. Vajon jól döntött?
Gergő továbbra is járta a kötelező vidéki kiküldetéseit, és hallani sem akart arról, hogy lemondjon róluk. Amikor hazatért egy-egy útjáról, Eszter akaratlanul is közelebb hajolt hozzá, és feszülten figyelte minden rezdülését, mintha a levegőből akarná kiolvasni az igazságot.