…mintha valami addig ismeretlen oka lenne az örömére.
– Lehet, hogy mégis igaz az egész? Beszélnem kell vele – határozta el magát Eszter.
– Gergő, kaptam egy elég különös üzenetet privátban – kezdte összeszedetten. – Egy nő írta, akinek az állítása szerint a lányához kéthetente hétvégente átjársz. Azt kérdezte, mikorra várható a válásod.
Hangja nyugodtnak tűnt, de belül úgy érezte, mintha a szíve a torkában dobogna.
Gergő reakciója meglepően közömbös volt.
– Ugyan már, ez nevetséges. Valaki szórakozik, ennyi az egész.
– Mégis túl sok részlet stimmel. Nem furcsa ez neked? – faggatta tovább Eszter.
– Miféle részletek? Egy őrült kitalációi. És te ezt komolyan vetted? Többre tartottalak – csattant fel a férfi.
– Nem vádollak, csak rákérdeztem – próbálta menteni a helyzetet Eszter.
A férje sértett arca, felháborodott hanghordozása jobban meggyőzte, mint bármilyen magyarázat. Talán tényleg túlreagálta.
– Dehogynem vádoltál! – háborgott tovább Gergő. – Mit szeretnél, közvetítsem élőben minden percemet a hétvégéken? Elmondtam már, hogy a munka miatt kell mennem. Most még magyarázkodnom is kell azért, mert egy hónapban nem nyolc, hanem csak négy szabadnapom van? Értetek dolgozom, hogy a családnak semmiben ne legyen hiánya! Erre te úgy állítasz be, mint valami szoknyavadászt?
– Igazad van, sajnálom – suttogta Eszter. – Nem is tudom, mi ütött belém. Felejtsük el ezt az egészet. Letiltom az illetőt, és kész.
Gergő még jó ideig duzzogva morogott, látványosan sóhajtozott, forgatta a szemét, de végül elsimult köztük a feszültség. Az élet látszólag visszatért a megszokott kerékvágásba.
Két hét telt el, amikor Eszter újabb üzenetet kapott a közösségi oldalon. A feladó neve: Lilla N.
A profilképen egy feltűnően csinos, sötét hajú nő nézett rá kihívó tekintettel, élénkvörös rúzzsal az ajkán, enyhén felvont szemöldökkel.
Az üzenet hosszú volt. Már az első sorok úgy hatottak Eszterre, mintha jeges vízzel öntötték volna le minden reményét.
„Én vagyok Gergő szerelme. Arra kért, ne írjak neked, mert aggódik a gyerekei anyjának törékeny lelkiállapota miatt.
De én nem akarok tovább tekintettel lenni senkire. Elegem van abból, hogy heteket várok rá, és mindig azt hallgatom, hogy hamarosan elhagy téged.
Tudom, hogy évek óta csak úgy éltek együtt…”