„A férjed egyszerre két életet próbál élni, ami előbb-utóbb csúfos véget ér. Úgy gondoltam, jogod van tudni, hogy már jó ideje kéthetente nálunk tölti a hétvégéket, és az én lányomnál alszik.
Gergő folyton azt ígéri, hamarosan lezárja a házasságát, és végleg ideköltözik hozzánk. Csakhogy az idő telik, ő pedig csak hitegeti a lányomat újabb és újabb kifogásokkal.
Elegem lett abból, hogy ezt nézzem, ezért írok neked. Engedd el azt a férfit, aki már nem szeret téged. Legyen benned tartás!” – olvasta döbbenten Eszter a közösségi oldalon érkezett üzenetet.
Első reakciója az volt, hogy valaki tévedésből küldte, vagy ízléstelen tréfáról van szó.
Mégsem hagyta nyugodni egy apró részlet: a férje valóban kéthetente elutazott, és minden alkalommal az egész hétvégét távol töltötte.
Körülbelül fél évvel korábban Gergő felháborodva mesélt egy új munkahelyi szabályról.
– El tudod képzelni, mit találtak ki? Kéthetente a cég vidéki kirendeltségén kell töltenem a hétvégét, mert állítólag nincs más, aki vállalná! – bosszankodott akkor. – Legalább dupla bért fizetnek ezekre a napokra, meg még kiküldetési pénzt is kapok. Száz kilométer oda az út, ugyanennyi vissza. Nem örülök neki, de nem nagyon volt választásom. Ugye, boldogulsz nélkülem?
Eszter megnyugtatta, hogy természetesen megold mindent egyedül is. Akkor eszébe sem jutott volna kételkedni benne.
Tíz éve éltek kiegyensúlyozott házasságban, két fiút neveltek, és ritkán volt köztük komolyabb nézeteltérés.
Három évvel ezelőtt, amikor elhatározták, hogy bővítik a családot, váratlan nehézségekkel kellett szembenézniük. Hosszas kivizsgálások és kezelések következtek, de összefogva, egymást támogatva végül sikerült újra szülővé válniuk.
A kisebbik fiú érkezése után Eszter minden energiáját a babára fordította, Gergő pedig még többet dolgozott, hogy biztosítani tudja az anyagi hátteret. Mindezek ellenére kívülről úgy tűnt, harmonikus és szeretettel teli kapcsolatban élnek.
Ezért érte villámcsapásként a különös levél, amely életében először ébresztett benne komoly gyanút.
„Gergő fiatalabb korában mindig megnézte a csinos nőket” – gondolta. – „De tudtam, hogy számára ez legfeljebb ártatlan flört, ami sosem lép át egy bizonyos határt.”
Most azonban, ha visszagondolt az elmúlt hónapokra, feltűnt neki, mennyit változott a férje. Lefogyott, energikusabb lett, szinte sugárzott róla a jókedv.
A szemében újra ott csillogott valami régi fény, gyakran elmosolyodott minden látható ok nélkül, sőt néha még fütyörészett is, mintha lenne valami titka, amely különös örömmel tölti el.