A következő lépés egy fénykép volt: Réka egy kávézóból lép ki, Benedek karjába kapaszkodva.
Az már mellékes maradt, hogy az egész találkozót Kinga szervezte meg a háttérben, Benedek pedig csak az ajtóban tudott Réka közelébe férkőzni, mielőtt a lány hűvösen lerázta volna.
— Nem lesz semmiféle esküvő — mondta Márk tompa hangon. — Nekem… nincs szükségem feleségre.
— Ha nem hiszel nekem, hát legyen! Vedd el azt, akit akarsz! — Réka nem könyörgött, nem magyarázkodott.
Aznap este Márk életében talán először ivott annyit, hogy alig állt a lábán. És hová sodródhatott volna ilyen állapotban? Természetesen Kingához, a régi baráthoz, akinél — milyen különös véletlen — épp nem volt otthon az édesanyja.
Reggel ugyanabban az ágyban ébredt, ahol Réka barátnője feküdt mellette.
— Úristen… — kapott a fejéhez, amely szinte széthasadt. — Ezt Réka soha nem bocsátja meg. És én sem magamnak!
— Igyál egy kis ásványvizet — nyújtotta át a poharat Kinga, igyekezve elrejteni elégedett mosolyát.
— Még örülsz is? Hiszen a barátnőd! — tört ki Márkból.
— Szeretlek — felelte a lány most komolyan. — Azt akarom, hogy hozzám tartozz. Minden más nem érdekel.
— Te aztán…
Kinga kivárt. Nem zaklatta, nem hívogatta Márkot a szakítás után. Türelmesen figyelt, és közben már képzeletben a saját esküvőjét tervezgette. Aztán váratlan fordulat következett.
— Kibékültünk! — csilingelte boldogan Réka a telefonba. — Márk belátta, hogy ostoba volt. Bocsánatot kért, és megígérte, nem fog többé ok nélkül féltékenykedni.
Kinga összeszorította az állkapcsát, nehogy megkérdezze: vajon a vőlegény beszélt-e arról az éjszakáról?
— Úgyhogy készülhetsz az esküvőre! — tette hozzá Réka vidáman.
— Nekem aztán mire kellene készülnöm? — felelte sötéten Kinga.
Három héttel a közös éjszaka után azonban úgy érezte, mintha maga a sors állt volna mellé: kiderült, hogy gyermeket vár. Ez már igazi sakk-matt Rékának.
— Gyerekünk lesz — állította meg Márkot a háza előtt.
— Biztos vagy benne, hogy az enyém? Lehet, hogy… — nem tudta befejezni, mert egy pofon csattant az arcán.
— Márk, hát nem látod? Egymásnak rendelt minket az élet — mondta a lány kis hallgatás után. — Minden jel arra mutat, hogy együtt kell lennünk.
— Én ezt nem így érzem. Én Rékát szeretem. Mit kezdjek most ezzel?
— Gondolkodj el rajta alaposan…
Kinga azonban nem a gondolkodás híve volt. A hírt, hogy Márk hamarosan apa lesz, egyszerű volt eljuttatni Rékához: elég volt elejteni néhány szót Emesének, a környék pletykafészkének számító bolti eladónak.
Ahogy később megtudta, Réka nem rendezett jelenetet. Ehelyett látványosan végighajtatott a környéken Benedek autójában, majd hűvösen közölte Márkkal, hogy már nem szereti. Nem sokkal később elutazott a városból, hogy egyetemen folytassa a tanulmányait.
Ekkor Márk ismét Kingánál kötött ki, részegen, összetörve. A sorsát szidta, Rékát siratta, a lány pedig csendesen vigasztalta. Meg volt győződve róla, hogy most már végleg mellette marad a fiú, és többé nem tud elszakadni tőle.