…ember váljon belőle.
Márk közben elkészült a vacsorával, és amikor a fűszeres rizs illata betöltötte a lakást, mindenkit a konyhába hívott. Eszter tányérokat tett az asztalra, savanyúságot szedett ki üvegéből, kenyeret szeletelt. Az étel meglepően jól sikerült.
— Márk, ehhez tényleg érzéked van — jegyezte meg Balázs elismerően. — Nagyon finom lett, köszönjük.
A fiú zavarba jött, lesütötte a szemét, és csak annyit mondott, hogy örül, ha ízlik.
Balázs ekkor hirtelen felállt.
— Várjatok egy pillanatot — mondta, majd kiment telefonálni. Néhány perc múlva visszatért. — Úgy tűnik, szerencséd van, Márk. Az egyik ismerősöm egy üzbég éttermet vezet, és épp most keresnek konyhai kisegítőt. Ráadásul a személyzeti szálláson is tudnak helyet biztosítani.
Márk arca felragyogott.
— Ez komoly? Nagyon hálás vagyok… nem is tudom, mit mondjak!
Vacsora után Eszter elkísérte Melindát és a fiút ahhoz a kiadó lakáshoz, amelynek tulajdonosával előre egyeztetett. Szerencséjük volt: az ingatlan éppen üresen állt. Másnap Balázs elvitte Márkot az étterembe, bemutatta a barátjának. A tulajdonosnak első pillantásra szimpatikus lett a fiú, és megígérte, hogy segíti majd a betanulásban.
Balázs megkönnyebbülten vitte ki Melindát az állomásra. Az asszony nyugodt szívvel indult haza, tudva, hogy az unokája jó kezekben lesz.
Amikor végre kettesben maradtak, Balázs nagyot sóhajtott. A váratlan vendégek nem mindig okoznak örömet — gondolta. Mégis, most inkább sajnálatot érzett a fiú iránt.
Este felhívta az édesanyját.
— Szia, anya. Arra szeretnélek kérni, hogy többé ne küldj hozzánk senkit előzetes egyeztetés nélkül. Nem szeretem az ilyen meglepetéseket.
— Kicsim, Melinda már beszélt velem. Nagyon hálás, amiért segítettél. Büszke vagyok rád.
— Örülök, ha így van, de engem kellemetlen helyzetbe hoztál. A vendégség akkor jó, ha öröm is társul hozzá. Nem tudok és nem is akarok mindenkin segíteni. Márk kivétel volt. Kérlek, több ilyen ne legyen.
Az anyja végül beadta a derekát.
— Rendben, igazad van. Nem kellett volna rád erőltetnem.
És valóban betartotta az ígéretét: több váratlan rokon nem érkezett hozzájuk.
Márk pedig bizonyított. Szorgalmasan dolgozott, gyorsan tanult, és évek múltán már ő irányította a konyhát. Időnként Balázs és Eszter betértek az étterembe, ahol a fiú immár séfként fogadta őket, és saját költségén vendégelte meg őket — hálája jeléül mindazért, amit érte tettek.