Balázs udvariasan biccentett.
— Emlékszel még Valika nénire? Tudod, aki afféle második anyád volt? — kérdezte Melinda reménykedve.
— Jó estét. Sajnálom, de valóban nem ugrik be — felelte Balázs higgadtan. — Felhívtam édesanyámat, ő mondta, hogy nem szólt előre a látogatásról, meglepetésnek szánta. Nos, az meglepetés lett, az biztos. Viszont nem tudok segíteni az unokájának. Tapasztalat és végzettség nélkül nálunk nem alkalmaznak senkit.
— Én erről semmit sem tudtam, ne haragudj — szabadkozott Márk. — Azért jöttem, hogy szakácsként munkát keressek. A nagymamám azt mondta, majd te eligazítasz. Mama, induljunk inkább…
— Hová mennénk ilyenkor? — csóválta a fejét Melinda. — Sötét éjszaka van. Meghúzzuk magunkat itt, aztán reggel kitaláljuk a folytatást. Két szobájuk csak akad, valahogy elférünk. A keresztanyát csak nem tessékelik ki. Eszter épp vacsorát készült főzni…
Eszter ekkor határozottan közbeszólt:
— Inkább azt javaslom, vacsorázzanak velünk, utána segítek szállást találni. A házunkban több lakást is kiadnak napokra. Nálunk viszont nem tudnak maradni. A háló a miénk, a nappaliban pedig a kanapé nem nyitható.
— És mennyibe kerülne az az egy éjszaka? — aggodalmaskodott Melinda. — Nem számoltam pluszkiadással. Haza is kell még utaznom, Márknak pedig pénzre lesz szüksége.
— Nem drága, emiatt ne fájjon a feje — válaszolta Balázs. — Az első éjszakát Eszterrel mi álljuk. De csak egyet. Ami történt, az így sem volt túl szép Renáta részéről…
Márk ekkor megszólalt:
— Ha nem gond, elkészítem én a vacsorát. A piláf az erősségem. Addig önök pihenjenek, utána pedig elindulunk.
Eszter bólintott. Nem rajongott a főzésért, és kíváncsi volt, mit tud a fiú. Átadta neki az alapanyagokat, majd Balázzsal a nappaliba vonultak, míg Márk nekilátott a munkának.
Melinda halkan folytatta:
— Ne haragudj ránk, Balázs. Mi egyszerű vidéki emberek vagyunk, nálunk természetes, hogy befogadjuk az érkezőt. Renáta mindig áradozott rólad, milyen eszes vagy, csak ritkán látogatod haza, mert teljesen berendezkedtél a városban. Gyakran beszélünk telefonon, még üzeneteket is küldözgetünk egymásnak.
— Kellemetlen helyzet lett belőle — sóhajtott Balázs. — Anyának nem kellett volna a hátam mögött döntenie. De az unokája rendes fiúnak tűnik.
— Szegény gyereknek nem könnyű — csuklott el Melinda hangja. — Az anyja iszik, az apja lelépett. Egyedül nevelem. Azt szerettem volna, hogy…