— Erről igazán szólhatott volna előre… Ráadásul azt mondja, a keresztanyád. Te tudtál erről egyáltalán? — kérdezte Eszter fojtott hangon.
— Most hallok róla először — felelte Balázs a vonal túlsó végén. — Anyára jellemző ez a meglepetésszervezés. A keresztanyámmal sosem találkoztam, csak a nevét ismerem, mintha néha emlegette volna. Még gyerekkoromban költöztek el a falunkból. Felhívom anyát, és tisztázom az egészet.
— Rendben. Várlak haza — mondta Eszter, majd bontotta a hívást.
Amikor visszalépett a konyhába, meglepődve látta, hogy Melinda már otthonosan mozog: csészéket pakolt elő a szekrényből, és vizet engedett a teáskannába.
— Az út hosszú volt, éhen-szomjan érkeztünk. Egy csésze tea csak belefér, ugye? — nézett rá derűsen.
— Mindjárt nekilátok a vacsorának, piláfot terveztem. Kérem, legyenek türelemmel egy kicsit — válaszolta Eszter higgadtan.
— Várunk mi, persze. De a tea addig is jól esne. Na, meséljen, milyen az élet itt a nagyvárosban? Renáta azt mondta, Balázs mesés összegeket keres. Az informatika aranybánya, nem? Épp ezért hoztam el Márkot. Renáta biztosított róla, hogy Balázs beveszi maga mellé programozónak… vagy minek is hívják ezt.
Eszter csak nézett rá döbbenten. Úgy tűnt, Renáta már mindent elrendezett a fejük felett, miközben Balázs mit sem sejt az egészről.
— Mama, te nem azt mondtad, hogy egy étteremben segít majd elhelyezkedni szakácsként? Mi közöm nekem a számítógépekhez? — ugrott talpra Márk.
— Ne hadakozz már! A főzésből nem lesz vagyonod. Hallgass az idősebbre. Balázs majd kitanít, lesz saját autód, lakásod, és még nekem is jut ajándék — legyintett Melinda, majd harsány nevetésben tört ki, amitől az egész teste rázkódott.
Márk zavartan Eszterre pillantott.
— Azért jöttem, mert azt ígérték a nagymamámnak, hogy segítenek munkát találni. Ahol eddig éltem, semmi lehetőség nincs, mindig is városba vágytam. A szüleim isznak… nagymama nevelt fel. Szakiskolát végeztem, szakácsnak tanultam. Ez az álmom, nem a programozás.
— Mit tudsz te még az életről? — csattant fel Melinda. — Nézz körül! Belvárosi lakás, utazások külföldre, pénz bőven. Ezt egy szakács nem éri el. Egyébként, Eszter, maguknak miért nincs még gyerekük? Az idő csak ketyeg…
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és Balázs lépett be. Melinda felkiáltott:
— Jaj, keresztfiam, mekkorára nőttél, és milyen jól megtermett lettél! Emlékszem, milyen aprócska voltál…