Eszter éppen a közértben válogatta a zöldségeket, amikor megszólalt a telefonja. A szomszéd, Hajnalka néni hívta.
— Eszterkém, szervusz. Egy hölgy toporog a lakásotok előtt, elég hangosan zörget, és azt állítja, hozzátok érkezett látogatóba, de senki sem nyit ajtót.
— Jó napot, Hajnalka néni. Nem számítunk vendégre, ez igazán különös… Megkérné, hogy mondja meg neki, hamarosan hazaérek?
Ahogy hazafelé tartott, Eszter hiába törte a fejét: nem tudta elképzelni, ki keresheti őket bejelentés nélkül. Náluk ritkán fordult meg bárki, és akkor is előre egyeztettek.
A liftből kilépve, két teli szatyorral a kezében, egy ismeretlen asszonyt pillantott meg az ajtó előtt. Úgy hatvan év körüli lehetett, alacsony, testes, rikító mintás ruhában. Mellette egy magas, sovány fiú álldogált szemüvegben, a lábuknál egy megpakolt utazótáska hevert.
— Jó napot kívánok. Engem keresnek?
— Hát így fogadják manapság a vendégeket? Természetesen magukhoz jöttünk. Renáta adta meg a címet, és azt mondta, Balázs majd segít ennek a mihasznának — legyintett a fiú felé.
— Renáta nem szólt semmiről — felelte zavartan Eszter.
— A fiának biztosan említette. Hiszen Balázs az ő gyereke. Te pedig a menye vagy, nem?
— Tulajdonképpen együtt élünk itt… De fáradjanak be.
Kinyitotta az ajtót. Az asszony finoman előretolta a fiút, majd magabiztosan belépett. Eszter tanácstalan volt: a férje dolgozik, ő pedig két idegennel maradt.
— Valentina Nyikolajevna vagyok, Balázs keresztanyja. Szólíts csak Vali néninek. Ő itt az unokám, Márk. Te pedig Eszter vagy, ha nem tévedek. Renáta sokat mesél rólatok. Meg is sértődött, hogy nem hívtátok meg az esküvőre. Hogy tehettétek ezt az anyjával?
— Nem is volt lagzi — magyarázta Eszter. — Csak aláírtuk a papírokat, csendben. Senkit sem hívtunk.
— Bezzeg a mi időnkben ez elképzelhetetlen lett volna! Na és merre találom a mosdót?
Eszter megmutatta neki, majd visszament a konyhába kipakolni. A fiú illedelmesen ült a széken.
— Ne haragudjon a kellemetlenségért — szólalt meg halkan. — Nagymama azt mondta, várnak minket…
— Ez az egész elég zavaros — sóhajtott Eszter.
Nem tudta, hogyan kezelje a helyzetet. Kiment az erkélyre, és felhívta a férjét.
— Balázs, képzeld, itt van egy Vali néni az unokájával. Azt állítja, hogy a keresztanyád, és hogy a te anyukád küldte őket hozzánk.