«Beadtuk a papírokat az anyakönyvi hivatalba… sajnálom» — vallotta be Dóra lesütött szemmel, majd összebújva távoztak

A barátság hamis, a szívek mégis tiszták.
Történetek

Alig telt el néhány perc, amikor Kinga asszony ismét színre lépett a reggeli „leleplezésének” legújabb részleteivel.

– El tudják képzelni? Ebben a korban ilyen erkölcstelenségre vetemedni, ráadásul egy állami gyógyüdülőben! – háborgott fennhangon. – És az a nő… tangát húzott arra a csontos hátsójára! A férfi meg úgy feszített mellette, mintha Schwarzenegger lenne fénykorában!

A társalgóban ülők azonnal felkapták a fejüket. A hír úgy zsongott végig a termen, mint felbolydított méhkasban a döngicsélés. Két nyugdíjas úgy döntött, visszahódítja a fiatalságát, és egymás karjában keresi az örömöt – micsoda szenzáció!

– Ugyan már – szólalt meg Réka élesen. – Ez mégiscsak egy szanatórium. Pont azért van orvosi felügyelet, hogy ha netán felszökne a vérnyomás vagy valakit kerülgetne az infarktus, időben segítsenek.

Azzal sarkon fordult, és elindult kifelé az előcsarnokból.

– De hát nem mondtam el mindent! – kiáltott utána Kinga, aki a májusi turnus sztárjának képzelte magát. – Holnap érkezik Gergő felesége! Na, abból lesz csak igazi botrány!

A nevetése még sokáig visszhangzott, de Réka már nem figyelt rá. Gondolatai kizárólag Márk körül forogtak. Hogy volt képes így elbánni vele? Egyedül elküldeni ebbe az öregeknek való intézménybe… Ha legalább a tó a közelben lenne! De még oda is félórás buszút vezet, ráadásul a járat naponta csupán kétszer közlekedik.

Felérve a szobájába, első dolga volt felhívni Dórát. A telefon azonban kicsengett, majd elhallgatott válasz nélkül.

– Talán alszik? – morfondírozott. – Még nincs is olyan késő.

Bosszúsan ledőlt az ágyra, és bekapcsolta a televíziót. Éppen egy sorozat ment, amelyben hűtlenség és árulás kavarta a szálakat. Réka keserűen felnevetett a párhuzamon.

Halk kopogás zavarta meg. Aztán még egy, erőteljesebb.

– Ki az? – szólt ki az ágyról.

Válasz nem érkezett. Sóhajtva ajtót nyitott.

A küszöbön Benedek állt, szélesen, kissé bárgyún mosolyogva.

– Mit szeretne? – kérdezte Réka fáradt ingerültséggel. A nap túl sok volt neki, legszívesebben azonnal lefeküdt volna.

– Rékácska, volna kedve tenni egy sétát a parkban? – hebegte zavartan, és már be is lépett a szobába.

Azonnal megcsapta a nőt az erős alkoholszag.

– Már megint ivott? Hiszen magának nem szabadna – csóválta a fejét. – Gondolom, vérnyomáscsökkentőt is szed, nem igaz?

A cikk folytatása

Életidő