Bántotta a dolog, mégsem vitte rá a büszkesége, hogy ő keresse először Márkot.
A balatonfüredi szanatóriumban az élet túlságosan is fegyelmezett mederben csordogált. Réka napjai egyhangúan teltek: délelőtt és kora délután kezelésekre járt, iszappakolásra, masszázsra, tornára. Esténként többnyire magányosan rótta a park kavicsos útjait, vagy a hall egyik kanapéján kuporogva olvasott, miközben a többi vendég halkan sakkozott vagy tévét nézett.
Egy ilyen csendes estén telepedett mellé Kinga – a májusi turnus kétségtelenül legfeltűnőbb alakja. Hetvenen jócskán túl lehetett, mégis fiatalos lendülettel mozgott, szűk kötött leggingset és rikító, apacsgalléros blúzt viselt, mintha legalább harminc évet szeretne letagadni.
– Hallotta már a hírt? – hajolt közelebb sejtelmes arccal. – A hármas épület második emeletén hajnalban igencsak pikáns holmikat találtak.
– Miféle holmikat? – kapta fel a fejét Réka.
Kinga szinte a fülébe sziszegte:
– Egy piros női tanga és egy ugyanilyen színű férfi boxer hevert ott.
– Nahát! És kiderült, kié? – kérdezte Réka, alig tudva visszafojtani a nevetését.
– Épp ez az, hogy nem. De szerintem Gergő lehet a ludas a Viviennel az első épületből. Tegnap a táncesten láttam, ahogy a derekánál fogva magához húzta. A férfi még mindig elemében van, de az a nő… az ő korában műszempillát és műkörmöt csináltatni szerintem több mint ízléstelen.
Ebben a pillanatban megszólalt Réka telefonja: Márk neve villogott a kijelzőn.
– Végre! Mikor indulsz? Kezdek teljesen elhervadni itt egyedül – szólt bele szemrehányóan.
– Rékám, most nem jön össze – mentegetőzött a férfi.
– Gond van az útlevéllel?
– Nem, másról van szó… – habozott Márk. – A munkahelyen rám szakadt minden. Pihenj helyettem is, jó?
– Ha ezt előre tudom, be sem teszem ide a lábam! Csupa nyugdíjas vesz körül.
– Ugyan, a kor tapasztalatot jelent – felelte nevetve, kissé gúnyosan.
Ekkor Réka női kacagást hallott a háttérben.
– Kivel vagy? Ki nevet ott melletted?
– Senkivel, esküszöm. Az utcáról hívlak, valakik épp elsétáltak mellettem.
– Rendben, majd beszélünk – zárta rövidre a beszélgetést Réka, mert hirtelen minden kedve elment a további társalgástól, és nyugtalanító érzés fészkelte be magát a szívébe.