Réka közvetlenül a májusi ünnepek után érkezett meg a „Déli Rózsa” nevű szanatóriumba, Balatonfüredre. Korábban szeretett volna útnak indulni, de végül nem jött össze, mert a szüleinek segített a kertben. Egyedül nem fűlött a foga az utazáshoz, ám a párja, Márk, váratlan akadályba ütközött: elveszítette a személyijét, így nem tudott vele tartani.
– Ugyan, minek ragaszkodsz ehhez a Márkhoz? Lehet, hogy a pihenés alatt sokkal jobbat találsz – nevetgélt Dóra, aki valamiért sosem kedvelte igazán a férfit, és igyekezett Rékát is ellene hangolni.
Réka nem volt halálosan szerelmes Márkba, de negyvenévesen új kapcsolat után rohangálni különösnek tűnt volna. A vele egykorú nők többségének már majdnem felnőtt gyerekei voltak, ő viszont még férjnél sem járt. Nem álltak sorban az udvarlók az ablaka alatt, senki sem zenélt neki esténként, így beérte azzal, ami adatott.
Márk azt ígérte, hamarosan utána repül Balatonfüredre, de pontos időpontot nem mondott.
Másnap Réka már az üdülő éttermében ült, és csendben szemlélte a vendégeket. A látvány nem volt túl lelkesítő: többnyire idős házaspárok, kisgyerekes anyukák és magányos nyugdíjas hölgyek töltötték meg az asztalokat.
Ahogy kifelé indult, egy kopaszodó, szemüveges úr szólította meg.
– Szépségem, lesz ma este tánc?
– Nem tudom, csak tegnap este érkeztem – felelte Réka udvariasan.
– Kár, nagy élményről maradt le! Tegnap egy bizonyos Ovcsarenko harmonikázott itt.
Réka vállat vont; fogalma sem volt, ki az a művész. Mielőtt bármit mondhatott volna, hátulról nekisodródott egy vékony, bottal járó nyugdíjas, és majdnem fellökte.
– Benedek, gyerünk a parkba! A szomszéd panzióból Emese vár minket a barátnőjével. Csapunk egy kis mulatságot!
– Menj csak, nekem most gesztenyefürdőm lesz. Anita, a nővérke, ki nem állhatja a késést! – jött a válasz.
Réka próbált kikeveredni a hangos társaság gyűrűjéből, amikor egy harmadik, szintén koros férfi is csatlakozott hozzájuk, és meghívta a többieket egy beszélgetésre a központi szökőkút melletti padhoz.
„Hát, nem éppen az én korosztályom” – gondolta Réka, majd határozott léptekkel visszaindult a saját épületébe. Egész idő alatt arra várt, hogy megszólaljon a telefonja, vagy legalább egy üzenet érkezzen Márktól. A férfi azonban még csak fel sem hívta, és azt sem kérdezte meg, rendben megérkezett-e. Ez kifejezetten rosszul esett neki.