…és Leventének most egészen más gondjai vannak.
Kinga végül kimondta, amiért valójában jött.
– Arra gondoltam, hogy Benedek egy időre hozzád költözhetne. Ősszel kezdi az iskolát, az első osztály pedig nagy odafigyelést igényel.
Balázs és Emese egymásra néztek. Szinte szólni sem tudtak a meglepetéstől. Ilyesmire még titkon sem számítottak.
– Természetesen – vágta rá szinte egyszerre anya és fia. – Örömmel vállaljuk.
Amikor Kinga elutazott, Balázs próbálta megnyugtatni a fiút.
– Ne aggódj, anyukád hamarosan visszajön érted.
Benedek azonban komolyan, már-már felnőttes arckifejezéssel rázta meg a fejét.
– Nem fog – mondta csendesen. – Hallottam, amikor Levente azt mondta neki, hogy elege van abból, hogy etetnie kell, és idegen gyereket tűr a saját házában. Anya szerint jobb lesz nekik nélkülem.
Balázs szíve összeszorult.
– Biztos félreértettél valamit, kisfiam. Minden rendben lesz, meglátod.
Hogy mindenkinek kényelmesebb legyen, végül úgy döntöttek, összeköltöznek. Nem volt egyszerű: két lakást kellett értékesíteniük, és a félretett pénzhez is hozzá kellett nyúlniuk, de sikerült egy tágas otthont vásárolniuk az iskola közelében, ahová Benedek szeptemberben beiratkozott.
Az azt követő év békességben telt. A fiú jól teljesített az iskolában, Emese szeretettel vette körül, Balázs pedig igyekezett pótolni mindazt, ami eddig hiányzott. Ha Benedek hiányolta is az édesanyját, nem mutatta.
Egy délután azonban váratlanul újra felbukkant Kinga az ajtóban.
– Látom, szépen berendezkedtetek – futtatta végig tekintetét az új lakáson. – És az én részem hol van?
– Miféle részed? – hökkent meg Emese. – Ezekhez a lakásokhoz semmi közöd nem volt. Ráadásul a bejelentett lakcímed a férjednél van – annál a férfinál, akiért itt hagytad a fiadat és az első, tisztességes férjedet.
– Ezt még megbeszéljük – legyintett Kinga. – De anyaként jogom van a fiammal élni. Hol van Benedek szobája?
Balázs és Emese annyira meghökkentek, hogy egy pillanatig szóhoz sem jutottak.
– És Levente? – kérdezte végül Emese. – Vele mi történt?
– Elváltak útjaink – felelte Kinga vállat vonva. – Tönkrement az üzlete. Mit kezdjek egy nincstelen férfival?
Ezzel gyakorlatilag beköltözött. Munkát nem keresett, napjai nagy részét tétlenül töltötte. Azt hangoztatta, hogy a fiával foglalkozik, de Benedek inkább kerülte. A köztük lévő távolság érezhető volt.
Fél év telt el így, amikor egy este Kinga idegesen csapta össze a füzetet a konyhaasztalon.
– Hányszor mondjam még, hogy figyelj jobban?! – kiáltotta, majd indulatosan megütötte a fiút, mert szerinte nem oldotta meg megfelelően a házi feladatot.
Balázs, aki addig mindig higgadt maradt, most azonnal közbelépett.
– Megőrültél? Mit művelsz?! – förmedt rá.
– Ne szólj bele! Az én gyerekem, úgy nevelem, ahogy akarom! – csattant fel Kinga.
– Az én fiam is! És ebben a házban nem emeled rá a kezed!
– Elegem van belőletek! – tört ki Kinga. – Mindenki olyan tökéletes: apuka, nagymama, a kis mintagyerek… Rosszul vagyok ettől az idilltől!
– Akkor nem kötelező itt maradnod – szólalt meg az ajtóban Emese. – Ott az ajtó.
– Nagyon szívesen – vetette oda Kinga, és dühösen pakolni kezdett. Benedek némán sírdogált, míg a felnőttek hallgattak. – Levente visszahívott. Úgy tűnik, újra beindulnak a dolgai. Éljetek csak boldogan nélkülem!
Aznap este elment, és többé nem költözött vissza.
Azóta félévente egyszer felbukkan, néhány napot tölt a fiával, de mindig szállodában lakik. Arról, hogy Benedeket magával vigye, soha többé nem esik szó. Úgy látszik, Levente továbbra sem kíván más gyermekét nevelni.
Balázs és Emese pedig csendben, következetesen építik tovább azt a biztonságos világot, amelyben Benedek végre otthon érezheti magát.