Az asztalunknál dermedt csend fogadott. A jelenet szinte színházi volt, csak hang nélkül zajlott. Amikor odaértem, Erika ideges mozdulattal gyűrte össze a szalvétáját. A korábbi fölénynek nyoma sem maradt az arcán; a tekintetében tanácstalanság kavargott, és az a fajta pánik, amely akkor tör az emberre, amikor attól fél, mások előtt veszít tekintélyt.
Gábor hirtelen felpattant, és majdnem feldöntötte a borospoharát.
– Eszter, ez meg mi volt? – sziszegte, miközben megragadta a karomat.
Undorodva húztam ki a kezem a szorításából.
– Te… te tényleg megvetted ezt a hotelt? Miből? Hiszen hónapról hónapra élünk! A hiteleket is én nyögöm!
– Az autód részleteit és édesanyád bundáját fizeted, Gábor – válaszoltam nyugodtan, a szemébe nézve. – A megélhetésünket viszont az én bevételeim biztosították. Illetve eddig biztosították.
– Hogyhogy eddig? – Erika hangja elcsuklott. Erőltetett mosolyt próbált az arcára varázsolni, de inkább vicsorgásnak tűnt. – Eszterkém, drágám, hát mi egy család vagyunk. Előfordulnak nézeteltérések… most minek ekkora ügyet csinálni? Okos lány vagy, csak kicsit titkolózó. Ülj vissza, mindjárt hozzák a főételt.
– Én már jóllaktam, Erika – feleltem halkan. – A gúnyolódásukkal, a lekezelő modorukkal és a fiával együtt.
Kinyitottam a táskámat, elővettem a bérelt lakásunk kulcsait, és Gábor tányérja mellé tettem, a félig érintetlen saláta széléhez.
– Holnap délelőtt megkapod a válóperhez szükséges iratokat az ügyvédeimtől – mondtam tárgyilagosan. – A holmimat már elhoztam a lakásból. A következő havi bérleti díjat lemondtam, így huszonötödikéig eldöntheted, kiköltözöl-e, vagy előteremted a pénzt.
– Ezt nem teheted meg! – csattant fel Gábor, arca vörös foltokban égett. – Közös vagyonról van szó! A céget a házasság alatt alapítottad, jogom van a felére!
– Nincs. Az üzletrészek átruházása egy speciális ajándékozási szerződésen keresztül történt, terheléssel. Egyetlen négyzetméter sem illet meg téged. Öt éven át kényelmes házvezetőnőnek tekintettél, aki fizeti a számlákat, amíg te vállalkozósdit játszol. A játék most véget ért.
Sarkon fordultam, és az ajtó felé indultam. A vendégek ösztönösen utat nyitottak; kíváncsi pillantások kísértek végig a termen.
Amikor kiléptem a teraszra, mélyen beszívtam az éjszaka hűvös levegőjét. Nedves föld, fenyőkéreg és a közeli tó friss illata keveredett benne. A telefonom rezegni kezdett a zsebemben – Gábor kitartóan hívott. Egyszerűen lenémítottam.
Várt rám a negyedéves pénzügyi jelentés, a tengeri beszállítókkal egyeztetendő szerződések és a komplexum bal szárnyának felújítása. Elég feladat állt előttem. De egyvalami hiányzott a problémák sorából: a gyenge férj és a fölényeskedő anyja.
Holnap először lépek be ide úgy, mint a hely törvényes és kizárólagos tulajdonosa. És biztos voltam benne, hogy remek nap lesz.