– …de mielőtt visszatérnénk az ünnepelt köszöntéséhez, a szálloda vezetősége szeretne egy jelentős bejelentést tenni – folytatta a műsorvezető.
Erika Arkagyjevna elégedetten igazított a frizuráján, mintha máris sejtené, hogy róla lesz szó.
– Ugyan, biztos valami figyelmesség a ház részéről – súgta oda az asztaltársának. – Mondtam a menedzsernek, hogy ötvenfős bankettet tartunk. Ennyi vendéget illik megbecsülni.
– A mai este nem csupán egy család számára különleges, hanem az egész „Erdei Tavak” életében mérföldkő – vette át újra a szót a konferanszié. – Ahogyan törzsvendégeink közül többen tudják, az alapító, László, a közelmúltban úgy döntött, visszavonul az aktív irányítástól.
A teremben halk, hitetlen moraj futott végig, mint amikor szél borzolja a víz felszínét.
– Szállodánk azonban új korszak küszöbére lép – tette hozzá mosolyogva, majd határozott mozdulattal a mi asztalunk felé intett. – Ma este közöttünk van az a személy, aki az elmúlt három évben láthatatlan motorja volt ennek a helynek. És aki a mai naptól hivatalosan is átveszi a kormányt. Köszöntsék az „Erdei Tavak” új tulajdonosát és vezérigazgatóját: Esztert!
A reflektor fénye egy pillanat alatt elvakított.
A férjem családjának asztalánál dermedt csend támadt. Olyan mély, hogy még az ablakon túlról beszűrődő varjúkárogást is tisztán hallottam. Erika tátott szájjal meredt maga elé; a villájára szúrt halfalat visszacsúszott a tányérra. Judit néni idegesen pislogott, tekintete a színpad és köztem cikázott.
Gábor lassan fordult felém. Az arca megnyúlt, elsápadt, mintha hirtelen minden vér kiszaladt volna belőle. Úgy nézett rám, mintha idegen ülne mellette.
– Esz… – préselte ki rekedten. – Kiről beszél? Miféle tulajdonos?
Nem válaszoltam. Nyugodtan hátratoltam a nehéz tölgyfa széket, és felálltam. A ruhámon éktelenkedő meggyszínű folt a reflektor fényében szinte feketének hatott, de eszem ágában sem volt eltakarni. Kiegyenesedtem, és az dermedten ácsorgó pincérek között elindultam a pódium felé.
Nem készültem hosszú, érzelgős beszéddel. Az üzlet világában a határozottság többet ér a könnyes visszaemlékezéseknél. A mikrofont kézbe véve végignéztem az elcsendesedett társaságon.
– Jó estét kívánok. Öröm számomra, hogy ma mindannyian itt vannak az „Erdei Tavakban”. Nagyra értékeljük a bizalmukat, és azon dolgozunk, hogy szolgáltatásaink színvonala tovább emelkedjen. Érezzék jól magukat, élvezzék az estét. Köszönöm, hogy velünk ünnepelnek.
Egy rövid fejbiccentés, majd taps tört ki. Lesétáltam a lépcsőn. Azonnal odalépett hozzám a főadminisztrátor, András, karján fehér szalvétával.
– Eszter, intézkedjem a ruha cseréjéről? Az első emeleti butikban biztosan találunk megfelelő darabot.
– Nem szükséges, András – feleltem halk, de határozott hangon. – Hadd lássák a vendégek, hogy egy apró folt sem akadályoz meg bennünket a munkában.
Elmosolyodtam, majd visszaindultam a családi asztal felé, ahol már egy egészen másfajta csend várt rám.