— Éppen ezért kell most mindent tiszta helyzetbe hozni — folytatta Mária kimérten, majd átnyújtott egy gondosan összekötött, szalaggal átfogott dossziét. — A dokumentumban pontosan rögzítve van a vagyon elkülönítése. Mindaz, amit András a házasságkötés előtt szerzett, illetve amit édesapjától és tőlem örököl majd, kizárólag az ő tulajdona marad.
Eszter ujjai megremegtek, amikor átvette a papírokat. Krisztina azonnal mellé lépett, és biztatóan megszorította a vállát.
— Mária — szólalt meg Ágnes felindultan, hangja szinte vibrált. — Hogy képzeli ezt? A lányom húsz éven keresztül építette a közös életet a fiával!
— És ez mire jogosítja fel? — kérdezett vissza Júlia karba tett kézzel, kihívóan. — Attól még nem tarthat igényt a Romanov család vagyonára.
— Családi vagyon? — Krisztina keserűen felnevetett. — Amikor András elvette Esztert, egy bérelt garzonban lakott! Amit azóta elértek, azt együtt teremtették meg.
— Ez nem igaz! — pattant fel Mária, arca elvörösödött. — A fiam saját erejéből jutott előre!
— A vejem apósának kapcsolataival megtámogatva! — csattant fel Ágnes, és idegesen megigazította a szemüvegét. — Vagy talán feledésbe merült, ki segítette hozzá Andrást az első komoly szerződéséhez?
András lehajtott fejjel ült, mintha láthatatlanná akarna válni a fölötte cikázó vádak között. Márk, aki eddig némán figyelte a jelenetet, hirtelen felállt.
— Dóra, menjünk el innen — mondta határozottan, és a kezét nyújtotta a lánynak.
— Hová indultok? — lépett eléjük Mária, elállva az útjukat. — Még korántsem zártuk le ezt a beszélgetést!
— Számunkra véget ért — felelte Márk higgadtan, de rendíthetetlenül. — Dóra, ha a családod úgy gondolja, hogy a szerelmünk csak jogi biztosítékokkal életképes, akkor talán…
— Ne mondd ki! — Dóra kétségbeesetten kapaszkodott bele. — Eszedbe se jusson szakításról beszélni!
— Látjátok? — kiáltott fel diadalmasan Júlia, ujjával a fiúra mutatva. — Már most érzelmi nyomást gyakorol! Tipikus hatalmi játszma!
— Júlia, elég! — Eszter felugrott, a papírok kihullottak a kezéből a padlóra. — Hogy mered így sértegetni a lányom vőlegényét?
— Fáj az igazság? — mosolyodott el Júlia gúnyosan. — Egy szerény körülmények közül jött fiú beleszeret egy jómódú lányba. Elég közhelyes történet.
A levegő szinte sistergett a feszültségtől. Dóra zokogva simult Márk mellkasához. Ágnes és Krisztina Eszter két oldalán álltak, mintha pajzsként védenék. Velük szemben Mária és Júlia feszült, támadásra kész tartásban.
— Elég volt! — András végre felemelte a fejét, és az asztalra csapott. — Mindenki higgadjon le! Anya, Júlia, ez már túlmegy minden határon!
— Túlzás? — csattant fel Mária, hangja élesre váltott. — Én csupán a család érdekeit nézem! Te pedig, mint mindig, a feleséged mögé bújsz!
— Ne beszéljen így a férjemről! — lépett András mellé Eszter, ösztönösen védelmezve.
— Ugyan, hát nem ez az igazság? — vont vállat Júlia, és közönyösen a körmeit vizsgálta. — Húsz éve irányítod őt. Előbb teherbe estél, aztán gyorsan oltár elé vezetted.
— Tessék?! — Eszter arca elsápadt, Krisztina azonnal karon ragadta, hogy meg ne tántorodjon. — Hogy mondhatsz ilyet?
— Miért ne mondhatnám? — felelte Júlia hűvösen. — Dóra hét hónappal az esküvő után született. Nem bonyolult matematika.
A kijelentés súlya rátelepedett a szobára. Minden tekintet Dórára szegeződött, aki döbbenten nézett az anyjára.
— Anya… — suttogta remegő hangon. — Ez igaz?
— Kicsim — nyújtotta felé a kezét Eszter, de Dóra ösztönösen hátrébb lépett. — Nem úgy, ahogy beállítják…
— De igaz? Már várandós voltál az esküvő előtt?
Eszter lehunyta a szemét egy pillanatra, majd alig hallhatóan válaszolt.
— Igen. De apáddal szerettük egymást.
— Szerettétek? — horkant fel Mária megvetően. — Inkább ügyesen időzítettél! Az én hiszékeny fiamat csapdába csaltad!
— Anya, elég legyen! — állt a két nő közé András. — Szerettem Esztert. Most is szeretem!
Eszter könnyes szemmel nézett rá.
— Akkor miért hagyod, hogy így megalázzanak? — kérdezte halkan, hangja megtört a fájdalomtól, miközben a szobában dermedt csend telepedett rájuk.