A reflektor fénye az arcomba égett, és pontosan tudtam, hogy az igazi előadás csak most kezdődik.
— Eszter, a családi tűzhely őrzője — tette hozzá Benedek mézes-mázos hangon. — Bár néha kicsit füstöl az a tűzhely, de dolgozunk rajta. Ugye, anya?
Ez volt a jel.
Erzsébet látványosan felsóhajtott, majd elegáns lassúsággal felém fordult, egyenesen a kamerába nézve.
— Így van, Benedekem. Kedves nézőink, amikor Eszter belépett ebbe a házba, még azt sem tudta, melyik villával illik a halat enni. De mi, művelt emberek, tisztában vagyunk vele, hogy a származás nem végzet. Eszterkém, mondd csak, mi volt az utolsó könyv, amit elolvastál? Őszintén felelj, ne szégyelld az egyszerűségedet.
A levegő megdermedt. Benedek szája sarkában kárörvendő mosoly bujkált. Vivien halkan felkuncogott. Arra számítottak, hogy hebegni fogok, elpirulok, vagy bevallok valami könnyed romantikus regényt. Ez volt a bevett forgatókönyvük: a műveletlen falusi lány az ő fennkölt „arisztokráciájuk” árnyékában.
Egyenesen az objektívbe néztem.
— Erzsébet, lenyűgöz a kérdés éleslátása — szólaltam meg nyugodtan, szinte tanári hanghordozással. — Éppen az ön szakterületéhez kapcsolódó könyvet fejeztem be. A címe: „A manipuláció pszichológiája és a gaslighting a családi rendszerekben”. Rendkívül tanulságos olvasmány. Részletesen bemutatja azt a klasszikus mintázatot, amikor egy nárcisztikus anya a be nem teljesült ambícióit a fiára vetíti, függő helyzetben tartva őt, zsarnokká formálva, míg a menyből bűnbakot csinál, hogy fenntarthassa saját kivételességének illúzióját.
Erzsébet arcáról úgy tűnt el a mosoly, mintha rosszul ragasztott tapéta vált volna le a falról.
— Miket beszélsz? — sziszegte Benedek, megfeledkezve a mikrofonról.
— És ha már olvasmányélmények — folytattam változatlan higgadtsággal —, átnéztem a Magyar Köztársaság családjogi szabályozását is. Különösen a házastársi közös vagyonról szóló részt. Kedves nézők, talán azt hiszik, ez a csodás ház Benedek sikereinek bizonyítéka. Kevesen tudják azonban, hogy férjem hajlamos… mondjuk úgy, levegőbe fektetni. A ház megvásárlásához szükséges összeg a szüleim földjének eladásából származott, abból a bizonyos „faluból”. A tulajdonjog az én nevemre került, házassági szerződéssel megerősítve, hogy a végrehajtók ne vihessék el Benedek zseniális, ámde adósságokkal terhelt vállalkozásai miatt.
Olyan csend ereszkedett a szobára, hogy a kamera ventilátorának halk zúgása is élesen hallatszott. Márk, a producer, nem állította le a felvételt. Sőt, izgatottan intett az operatőrnek, hogy közelítsen.
— Hazugság! — visította Vivien. — Benedek sztár! Ő tart el mindenkit!
— Lilla — fordultam a lányomhoz. — Magyarázd el kérlek Viviennek, mit jelent a kognitív disszonancia.
Lilla megigazította a szemüvegét, és tiszta, érthető hangon felelte:
— A kognitív disszonancia olyan belső feszültség, amely akkor keletkezik, amikor valaki egyszerre két egymásnak ellentmondó hitet próbál fenntartani. Például azt, hogy a bátyja dúsgazdag, miközben rendszeresen a feleségétől kér pénzt benzinre.
Erzsébet arca eltorzult, keze reflexszerűen a mellkasához kapott, mintha a valóság súlya hirtelen túl nehézzé vált volna számára. A következő pillanatban elszabadult a pokol.