— Ha nálad apadt az erő, valaki másnál biztosan gyarapodott — folytattam higgadtan. — Például anyagilag. Az új karkötőd alapján a feszültséget egészen jövedelmezően sikerült átváltanod. A kávégép a konyhában van, a jobb oldali gombbal indul.
Vivien tiltakozásra nyitotta a száját, de a szó bennragadt. Az arca foltokban vörösödött el.
— Én… én vendég vagyok itt! — csattant fel éles hangon.
— Én pedig a ház asszonya, nem a személyzet — vágtam vissza nyugodtan. — Menj csak. A mozgás egészséges. Mint a tyúk, amelyik még akkor is szalad, amikor már a levesben lenne a helye.
Sértetten felhorkant, majd csattogó sarkakkal elindult a konyha felé.
— Eszter! — csapott le rám jeges hangon Erzsébet. — Hol marad a tisztelet? Azért jöttünk, hogy megmentsük a férjed hírnevét. Márk szerint kellenek a nézettségi számok. A közönség a feszültségre kíváncsi. De mi majd megmutatjuk, hogyan kell ezt elegánsan csinálni. Tartok neked egy rögtönzött illemtanórát élő adásban. Hadd lássák az emberek, hogyan emelünk fel téged… úgymond a fény felé.
— A fény felé? — nézett fel Lilla a könyvéből. — Nagymama, fizikai értelemben vett fényre gondolsz, vagy lelki megvilágosodásra? Mert ha az utóbbira, akkor talán a kevélységgel kellene kezdeni. Dante például a gőgösöket a Purgatóriumba száműzte, ahol hatalmas köveket akasztottak a nyakukba, hogy kénytelenek legyenek a földre szegezni a tekintetüket.
László, aki addig némán rágcsált egy fogpiszkálót, végre közbeszólt.
— Kislányom, ne okoskodj. Az idősebbeket tisztelni kell. Én annak idején egy egész vállalatbirodalmat tartottam kézben. A rend a legfontosabb! Alap nélkül nincs ház, cement nélkül nincs fal.
— László — igazítottam meg a párnát a hátam mögött —, az a bizonyos birodalom nem a cement hiányától omlott össze kilencvennyolcban. Inkább attól, hogy a homokra öntött alapot gránitként könyvelték el. Ezt hívják különösen nagy értékre elkövetett sikkasztásnak. Az elévülés már megtörtént, de az emlékezetem még kiváló.
Az apósom levegő után kapkodott, köhögni kezdett, arca úgy puffadt fel, mint egy túlfújt gömbhal, amit hirtelen megszúrtak.
— Te… miről beszélsz? — rekedte.
— Történelmi tényekről — mosolyodtam el.
Ekkor lépett be Márk az operatőrrel. Reflektorok fénye villant, kábelek csúsztak a padlón, a nappali egy pillanat alatt stúdióvá változott. Benedek azonnal átalakult: kihúzta magát, tekintete megtelt azzal a nedves csillogással, amitől országszerte rajongtak érte a délutáni műsorok nézői.
— Felvétel! — hangzott a vezényszó.
— Szép estét, kedves barátaim! — töltötte be bársonyos hangja a teret. — Ma beengedlek benneteket a legszemélyesebb világomba, az otthonomba. Itt nincsenek szerepek, csak őszinteség és szeretet. Hadd mutassam be a családomat…
A kamera lassan végigsiklott az arcokon. Erzsébet királynői tartást vett fel, Vivien behúzta a hasát, László bölcs arckifejezést erőltetett magára.
— Ő pedig — intett felém Benedek alig észrevehető fölénnyel — a feleségem.
A reflektor fénye az arcomba égett, és pontosan tudtam, hogy az igazi előadás csak most kezdődik.