— Eszter, tüntesd el azt a képet az arcodról. Egy óra múlva élő adás, te meg úgy festesz, mintha az imént jöttél volna be a pajtából fejés után — jegyezte meg Benedek, miközben hófehér ingmandzsettáját igazgatta, és rosszallóan méregette a tükörben a tükörképemet az előszobában.
Szó nélkül megigazítottam a blúzom gallérját. Tehenet utoljára tizenöt éve láttam közelről, amikor elköltöztem a falumból, hogy az egyetem bölcsészkarán tanuljak tovább. Benedek és az ő elegáns kísérete szemében azonban örökre a „szénapadlásról szalajtott lány” maradtam. A képernyőn ő Benedek Korkin: a nemzet lelkiismerete, az elesettek hangja a saját talkshow-jában. Itthon viszont az a férfi, aki nagyítóval böngészi át a bolti blokkokat, és szóvá teszi, ha egy csipetnyi sóval több kerül a levesbe.
— Apa, anya arca teljesen rendben van — szólalt meg halkan Lilla, anélkül hogy felnézett volna a vaskos könyvéből. — Ezt természetes bőrszínnek hívják. A te nyakadon viszont látszik az alapozó csíkja.
Benedek összerezzent, és káromkodva visszafordult a tükörhöz. A tizenegy éves lányom volt az én csendes szövetségesem az ellenséges területen. Falja az enciklopédiákat, és tárgyilagos megjegyzései rendszerint úgy hatnak az apjára, mint valami zavaró ultrahang.
Megszólalt a csengő. Megérkezett a „kíséret”.
Erzsébet úgy lépett be a lakásba, mintha a Magyar Állami Operaház színpadára érkezne, és ő lenne az est ünnepelt csillaga. László loholt utána, örökösen azzal a benyomással, mintha csupán a csomagokat cipelné. Vivien pedig édeskés, drága illatfelhőbe burkolózva vonult be mögöttük.
— Ó, Benedekem! — csapott le Erzsébet a fiára, majdnem félresodorva engem. — Mennyit fogytál! Nem kapsz rendes ételt? Persze, honnan is tudná, mi az a kiegyensúlyozott étrend, ahol ő felnőtt, ott mindent zsírban sütnek.
— Jó estét, Erzsébet — feleltem azzal a mosollyal, amelyet hosszú értekezleteken tökéletesítettem. — A zsír elfogyott, most osztrigára váltottunk. Csak az a gond, hogy sikít, amikor kinyitjuk, Benedek pedig ideges lesz tőle.
Anyósom egy pillanatra ledermedt, pislogott, próbálta értelmezni a hallottakat, majd úgy döntött, nem vesz tudomást a gúnyról. Ma este az ő diadalmenete következett. Márk, a producer, kitalálta az adás témáját: „Benedek Korkin a szerető család körében”. Erzsébet rögeszméje az volt, hogy ország-világ előtt bizonyítsa, miként emelte fel a nagy múltú Korkin família a „vidéki egyszerűséget”, és hogy az az egyszerűség még így sem ér fel hozzájuk.
— Eszterkém — sóhajtott fel Vivien, miközben lehuppant a kanapéra és keresztbe tette a lábát —, főznél egy kávét? Borzalmas napom volt. Az egyik ügyfelem teljesen kiborult. Mondtam neki, hogy az a szín energetikailag nincs az ő szintjén, erre jelenetet rendezett. Az emberek hálátlanok.
Nyugodtan néztem rá, meg sem mozdultam.
— Vivien, az energiamegmaradás törvénye szerint, ha valahol csökken valami, máshol szükségszerűen gyarapodik. Ha nálad fogyott az energia, akkor valahol egészen biztosan több lett belőle.