— És ehhez még hozzájön a háztartási gépek amortizációja is — tettem hozzá nyugodtan.
Gábor arca egy pillanat alatt elsápadt.
— Te… most komolyan pénzt kérsz tőlem azért, mert a saját feleségem lakásában lakom?!
— Annak a nőnek a lakásában, akivel külön kasszán élsz — javítottam ki halkan. — Nem te mondtad, hogy „ami az enyém, az az enyém”? A lakás az én nevemen van. Ezek szerint te itt bérlő vagy. Írásos szerződésünk pedig nincs, ami azt jelenti, hogy huszonnégy órán belül megkérhetlek, hogy távozz.
— Ez pitiáner számítás! Méltatlan! Én férfi vagyok! — felpattant, a széket is feldöntve.
— Olyan férfi, aki spórolni akart a saját feleségén, csak közben elfelejtette, hogy az ő pénzéből él — feleltem csendesen. A hangom alig emelkedett, mégis minden szó súlyosan koppant. — Társat akartál? Akkor viselkedj úgy. Fizess bele. Vagy keress magadnak egy olcsóbb „presztízst”.
Majdnem megfulladt a felháborodástól. Tátogott, hadonászott, de értelmes mondat nem jött ki a száján.
— Meg fogod bánni! — préselte ki végül. — Elmegyek! Találok majd valakit, aki engem értékel, nem a négyzetmétereket!
— Sok sikert, Gábor. A fagyasztóból a gombócos zacskót ne felejtsd itt. Az a te befektetésed, más tulajdonára nem tartok igényt.
Őrült tempóban kapkodta össze a holmiját, dobálta be a táskába. Közben azt ordította, hogy „anyagias szörnyeteg” vagyok, hogy „megöltem a szerelmet”, és hogy most kimegy az éjszakába, a hidegbe…
— Anyukádat azért hívd fel, hogy ágyazzon meg — jegyeztem meg, miközben töltöttem magamnak egy pohárral abból a bizonyos jóféle rizlingből. — És rendelj inkább „Economy” kategóriás taxit. A státuszt óvni kell.
Úgy csapta be maga mögött az ajtót, mintha abban bízna, hogy a dörrenéstől majd felébred bennem a lelkiismeret. Végül csak az alsó szomszéd riadt fel.
A lakásra rátelepedő csend édesebb volt a méznél. Belehuppantam a fotelbe, a kivilágított várost néztem, és olyan könnyűnek éreztem magam, mintha mázsás súly esett volna le rólam.
Megszólalt a telefonom. Üzenet érkezett Erzsébettől:
„Megjött. Dühös, éhes, igazságot követel. Mondtam neki, hogy az igazság drága mulatság, és jelenleg nincs rá kerete. Felszámoltam a vacsorát és az éjszakai szállást. Ideje, hogy megismerkedjen a piaci árakkal. Te rendben vagy?”
Elmosolyodtam, és visszaírtam:
„Jól vagyok, anya. A spórolt pénzből új függönyöket tervezek venni.”
Felesleges bárkinek magyarázni, miért viselkedik ostobán. Sokkal hatásosabb, ha saját zsebből tapasztalja meg a következményeket, teljes áron. Ha egy férfi függetlenséget kínál, érdemes meggyőződni róla, hogy túl is éli, amikor valóban megkapja.