— Kocsonyát? Egy gyerekzsúron? — vontam fel a szemöldököm. — Esetleg halk háttérzeneként benyomjuk a halolaj jótékony hatásairól szóló előadást is?
— Nagyon mulatságos — horkant fel Mónika. — A rendes, házi koszt az egészség alapja. Azok a bohócok, akiket hívtál, csak pénznyelők. Egyébként már le is mondtam őket, és az összeget átcsoportosítottam bevásárlásra. Egy tisztességes vendégség bizony nem két fillér!
Ebben a pillanatban kilépett a szobájából az ünnepelt is. Dóra komótosan megigazította a szemüvegét, majd végigmérte a nagymamája hatalmas csomagjait.
— Mama — szólalt meg higgadtan —, akkor jól értem, hogy a kincskereső játék helyett Ildikó néni derekának történetét hallgatom majd, miközben főtt céklát majszolok?
Mónika arca felderült.
— Drágám, hát te olyan értelmes kislány vagy! Ildikó kötött neked gyapjúzoknit!
— Születésnapom lesz, nem nyugdíjasklub a művelődési házban — vágott vissza Dóra. — Ha tényleg kocsonya lesz, inkább kolostorba vonulok. Ott legalább jobb az étlap.
Az anyósom levegőért kapkodott, az arca foltokban vörösödött.
— Ezt te tömted a fejébe! — szegezte rám a mutatóujját. — A gyerek tiszteletlen a nagyanyjával!
— A gyerek megtanulta megvédeni a saját határait — feleltem nyugodtan. — Mónika, ez Dóra napja. Nem az Öné, nem az enyém, és nem Tiboré. Az animátor visszajön.
— Már elkéstél! — csattant fel diadalittasan. — Minden rokonnak kiosztottam a címet és az időpontot. Elférnek nálatok, nagy a lakás. Eszedbe se jusson lemondani, mert megszakad a szívem a szégyentől!
Tiszta ultimátum volt, klasszikus érzelmi zsarolással fűszerezve. Ott állt a konyhám közepén, mint egy saját fontosságát hirdető szobor, biztosra véve a győzelmét.
— Rendben — mondtam váratlanul, és a hangom meglepően selymesen csengett. — Ha már mindenkit meghívtál… legyen, ahogy szeretnéd.
Gergő hitetlenkedve nézett rám. Dóra épp tiltakozni készült, de gyorsan rákacsintottam, és finoman megszorítottam a vállát. Az okos lány azonnal vette a lapot, duzzogó arcot vágott, és hallgatott.
— Na, ugye! — ragyogott Mónika. — Tudtam, hogy észhez térsz. Holnap reggel nyolcra jövök, kezdjük a salátákkal. A pitetésztát inkább én gyúrom be, nem a te műfajod, ne haragudj.
Győzelmi dalocskát dúdolva távozott, maga után hagyva a nyers hal szagát és a közelgő katasztrófa előérzetét.
— Te most komolyan beadod a derekad? — suttogta Gergő, amikor becsukódott az ajtó. — Kocsonya? Dóra élve felfal.
— Nyugi, apa, téged nem ennélek meg, túl rágós vagy — morogta Dóra, majd rám szegezte a tekintetét. — Anya, mi a haditerv? A szemedben látom, hogy forralod a cselszövést.
Elmosolyodtam.
— Ha nagymama rendezni akarja az előadást, hát rendezze. Csakhogy a színpad megmarad neki, a társulat viszont turnéra indul.
Elérkezett a szombat.
Mónika, ígéretéhez híven, pontosan nyolckor ostromolta volna az ajtónkat. Csakhogy a kaputelefon néma maradt.