A teendők sora idővel a főzéssel is bővült. Nem az egész konyha irányítása szakadt rá, de a vacsora elkészítése kizárólag Réka feladata lett. Igyekezett mindent a legjobban csinálni, recepteket keresett, kísérletezett, de egyetlen elismerő szó sem jutott neki soha.
Tizenhét éves korára megingathatatlanul hitt abban, hogy a saját családjában sem több egyszerű cselédnél. Úgy érezte, sem az anyjának, sem az apjának nincs rá szüksége másra, csak hogy kiszolgálja őket.
„Nem baj – ismételgette magában. – Ha leérettségizem, elmegyek innen. Jelentkezem egy másik város egyetemére, és majd akkor meglátják, milyen lesz nélkülem.”
A ballagás estéjén, miután hazahozta Benedeket az edzésről, vacsora közben előállt a tervével.
– Eldöntöttem, hogy beadom a jelentkezésemet az egyetemre – mondta határozottan.
– Minek? – vetette oda az anyja anélkül, hogy ránézett volna.
– Hogyhogy minek? – lepődött meg Réka. – Egyetlen négyes van a bizonyítványomban, minden esélyem megvan a felvételire…
– Erről szó sem lehet – csattant fel az anyja feszülten. – Sehová nem mész.
– De miért?
– Benedek, menj be a szobádba – fordult hozzá hirtelen kedves hangon. – Ugye, már befejezted a vacsorát?
A fiú szó nélkül felállt az asztaltól, és kiment.
Amint becsukódott mögötte az ajtó, az anya haragos tekintettel fordult Rékához.
– És ki fog ezután Benedekkel foglalkozni? Ki viszi majd az edzésekre? Még túl kicsi ahhoz, hogy egyedül járja a várost.
– El tudnám én is vinni – szólalt meg váratlanul az apa.
– Te? – robbant az anya. – Miért nem ő? Talán hiába tűrtem ennyi éven át egy más nő gyerekét? Ideje, hogy ledolgozza!
Réka kezéből kiesett a villa, csörömpölve ért a tányérhoz. Először azt hitte, rosszul hall.
– Most kellett ezt? – kérdezte az apa fojtott hangon.
– Túl sokáig hallgattam! – tört ki az anyából. – Tudnia kell, ki is ő valójában! Egyetem? Ugyan! Menjen inkább a gyárba dolgozni! Nem kötelességünk tovább eltartani!
Réka némán ült, képtelen volt megszólalni. Az apa is hallgatott. A csend egyre nyomasztóbbá vált.
– Tűnj el innen – sziszegte végül az anya.
A lány felállt, egy pillanatra tanácstalanul körbenézett, hová is mehetne.
– Azt mondtam, takarodj! – sikította az asszony hisztérikusan.
Réka kirohant a szobából, majd a lakásból is. Csak futott az utcákon, amerre a lába vitte, míg végül megtorpant.
„Elmegyek a nagymamához – villant át az agyán. – Talán ő elmondja az igazat.”
Az apai nagymama csendben végighallgatta, majd sóhajtva megszólalt:
– Nem akartam, hogy így tudd meg, de a menyem nem hazudott. Te valóban csak az én fiam gyermeke vagy.
– Ez hogy lehet? – sápadt el Réka, aki még mindig reménykedett valamiben. – Akkor ki az anyám?
– Az édesapád egyik egyetemi hallgatója szült meg téged. Viszonyuk volt, a lány pedig teherbe esett. Azt hitte, mivel a fiamnak nem volt gyermeke, majd elhagyja a feleségét és elveszi őt. De erről szó sem volt. Amikor rájött, hogy nem kapja meg, amit akar, kijelentette, hogy a kórházban hagyja a babát. A fi am ezt nem engedhette. Azt mondta, szülje meg a gyermeket, ő pedig hazaviszi és felneveli. Így is történt. Mindenről beszámolt a feleségének is. Az asszony teljesen összetört, még a válást is fontolgatta…