— És a lakás? Abba mindketten pénzt és energiát tettünk. Felújítottuk, berendeztük, közös otthonná formáltuk…
Réka lassan felemelte a tekintetét, és most először nézett egyenesen Márkra.
— Felújítottuk? Úgy érted, amikor apám hetekig itt dolgozott, saját kezűleg, egy fillér nélkül? — hangja nyugodt volt, de éles. — Vagy a bútorokra gondolsz, amiket az én fizetésemből vettünk, miközben te éppen „önmagadat kerested”?
— Mindig volt munkám! — vágott vissza Márk.
— Volt, igen. Csakhogy érdekes módon a kereseted nagy része valahogy mindig rád ment el. A számlákat, a bevásárlást, Benedek költségeit én álltam. Emlékszel, mit mondtál akkoriban? Hogy egy férfinak kell saját pénz, különben nem becsüli magát.
Márk elhallgatott.
— Arra is emlékszem, amikor kijelentetted, hogy még nem állsz készen a gyerekre. Aztán amikor Benedek megszületett, bevallottad, hogy az apaság megrémít. Most pedig boldogan meséled mindenkinek, milyen odaadó apa vagy.
— Ennek mi köze a mostani helyzethez?
— Pontosan annyi, hogy látom: ez a döntés nem egyik napról a másikra született. Nem tegnap, és nem is a múlt héten.
Réka letette a kést a pultra, és teljesen Márk felé fordult.
— Mondd csak, tetszik Lillának a lakás? Vagy már nézegettek mást?
A férfi arca elsápadt.
— Miféle Lilla?
— Az a Lilla, akivel fél éve üzengetsz. Nyolc éve dolgozik a cégnél, nincs gyereke, de nagyon szeretne. Jól mondom?
— Figyeltél engem?
— Nem kellett. Te árultad el magad. Három hete hazajöttél feldobva, áradoztál egy kolléganőről. Milyen intelligens, milyen ambiciózus. Másnap új inget vettél.
Réka megtörölte a kezét a konyharuhában.
— Reggelente zuhanyzol, pedig régen este fürödtél. Vettél egy új parfümöt. Beiratkoztál edzeni — tíz év után először. És most már a telefonodat is viszed magaddal a fürdőszobába. Korábban bárhol hagytad.
Márk csuklóján felvillant az okosóra kijelzője. Öntudatlanul rápillantott, majd gyorsan leengedte a kezét.
— Lilla írt? — kérdezte Réka higgadt kíváncsisággal.
Márk fáradtan leült.
— Nem így terveztem…
— Mit nem terveztél? Hogy beleszeretsz, vagy hogy kiderül?
— Nem volt ez eltervezve. Csak beszélgettünk a munkahelyen, aztán valahogy…
— Valahogy arra jutottál, hogy egyszerűbb, ha én lépek ki. Így kényelmesebb, igaz?
Réka hangja nem emelkedett meg, mégis súlyos volt minden szava.
— A lakás marad neked, a hírneved sértetlen — hiszen a feleség „önszántából” távozott. Te pedig tiszta lappal indulhatsz tovább. Lillával pedig tiszta lappal kezdhetsz.