Az ajándékcsomagok összeállítása után címjegyzéket készítettek, pontosan felosztva, kihez mikor mennek majd. A Mikulás szerepére egyhangúlag Gergőt kérték fel. Hóleánynak pedig Kingát szemelték ki – azt a csendes, mindig kissé szomorkás asszonyt. Özvegy volt, nagyjából öt évvel fiatalabb Gergőnél. Időnként lejárt tornázni a klubba, de sosem tolakodott előtérbe, inkább a háttérből figyelt. A többiek úgy gondolták, jót tenne neki egy kis pezsgés.
Kinga végül igent mondott a felkérésre. És ekkor derült ki, mennyi minden rejtőzik benne: tisztán, szépen énekelt, verseket írt, és különös melegséggel fordult az emberek felé.
Két héten át lázas készülődés folyt. Az egyesületnél minden támogatottról részletesen tájékozódtak, Kinga pedig mindenkinek személyre szóló négysorost költött. A hölgyek édességekből és apró meglepetésekből állítottak össze csomagokat.
Az ünnep előtti napokban Gergő és Kinga sorra járták a lakásokat. Már akkor érezték, hogy ebből hagyomány lesz. Teljesen kimerültek, mégis olyan lelki erőt kaptak a találkozásokból, amit nehéz volna szavakba önteni.
A szilveszteri estét már együtt vezették le a klubban. Munka közben, a szervezés nehézségei között ismerték meg igazán egymást. Az ünnepek után nemcsak a foglalkozásokon találkoztak, hanem külön is egyre gyakrabban. Néhány hónap elteltével összeköltöztek, és immár négy éve osztják meg az életüket.
A nyugdíjasklub rendezvényei elképzelhetetlenek nélkülük: szinte mindig ők a házigazdák. Tavaly még egy Mikulás–Hóleány versenyt is megnyertek. Nem pusztán azért, mert Gergő a környék legidősebb Mikulása, hanem mert ő a leghitelesebb is – alig van szüksége jelmezre, annyira természetesen bújik a szerepbe.
Mostanában már a szomszéd gyerekeket is ő köszönti fel, teljesen önkéntesen. Az ajándékok beszerzésében pedig mi segítünk neki.