— A holmidat már délután összepakoltam. Fekete zsákokban vannak az erkélyen. Nyugodtan viheted mindet.
— Te alattomos kígyó! — sikította Erika, és hirtelen nyoma sem maradt a percekkel korábbi szívpanasznak. — Tudtad! Előre kitervelted!
— Természetesen tudtam — vontam meg a vállam halvány mosollyal. — Egy hete felhívtak a banktól. Gergő, az én számomat adtad meg kapcsolattartónak. Késésben vagy a gyorskölcsönökkel. Csak kivártam, mikor buktatod le magad végleg.
Gergő egy lépéssel előttem termett, a keze a levegőben lendült.
— Add ide a kulcsokat!
Meg sem rezdültem.
— Csak próbáld megérinteni. Amikor legutóbb fellöktél, lefotóztam a nyomokat. A feljelentés előkészítve, a munkahelyi széfből bármikor előveszem. Ha nem a tartozásaid miatt visznek el, majd testi sértésért fognak. És a várandós barátnődről is tudok. Oldjátok meg együtt.
Márk, Réka és a férje addigra oldalazva a folyosóra húzódtak, mintha láthatatlanná akarnának válni, majd hangtalanul kisurrantak az ajtón. A süllyedő hajót mindig a leggyorsabbak hagyják el először.
Gergő megdermedt. Láttam rajta, hogy felfogta: most nem blöffölök. A szemében nem bánat ült, nem a házasságunk miatti félelem — hanem nyers, önző rettegés. Csak a saját bőrét féltette.
Néhány perc múlva csend lett a lakásban. A zsákokat kitoltam a lépcsőházba. Gergő még visszakiabált valamit perekről meg jogokról, Erika pedig átkokat szórt rám, azt jósolva, hogy magányosan végzem majd.
Becsuktam az ajtót. Az új zár halkan, de határozottan kattant. Biztonságos, végleges hang volt.
Visszamentem a konyhába. Az asztalon ott állt a félig kiürült üveg, mellette az almátlanra „korrigált” saláta szikkadt maradéka.
Fogtam a szemetesvödröt, és egyetlen mozdulattal lesöpörtem mindent az asztalról. A tányérok is mentek utána. A porcelán csörömpölése felszabadítóbb volt bármilyen zenénél.
Tudtam, hogy a holnap nem lesz könnyű. Jönnek majd a behajtók hívásai, a fenyegető üzenetek, a válóper, a civakodás a régi tévé fölött. Telefonszámot kell cserélnem. Talán pár napra a barátnőmhöz költözöm.
De az majd csak holnap lesz.
Most teát főztem magamnak. Egyszerű filtereset. Felültem az ablakpárkányra, és résnyire nyitottam az ablakot.
Az utcáról friss, őszi levegő áramlott be. Kortyoltam egyet, és lenéztem. A kapu előtt két alak pakolta a csomagokat egy taxiba. Gergő autója ott maradt az udvaron — a kulcsa a zsebemben volt. A hitelt én fizettem, a forgalmi az én nevemen szerepelt.
Gergő kezében újra megszólalt a telefon. Láttam, ahogy összerezzen.
Elmosolyodtam, és beleharaptam a szendvicsembe.
Ízlett.