— Vedd fel — mondtam nyugodtan. — Lehet, hogy valami sürgős gond van az autóval.
— Ne… most ne. Biztos tévedés — hebegte, és kapkodva próbálta a farmere zsebébe gyömöszölni a készüléket.
A „Balázs Autószerviz” azonban nem tágított. A csengés újra felhasított a levegőbe.
— Ugyan már, ember hív! Mi van, ha baleset történt? — csattant fel Réka néni.
Előrehajoltam, és egy határozott mozdulattal kivettem Gergő kezéből a telefont.
— Add vissza! — sikoltott fel, de addigra már fogadtam is a hívást.
— Tedd csak hangosra, drágám. Hallja mindenki, merre induljatok ezután — jegyeztem meg higgadtan, és bekapcsoltam a kihangosítást.
Az asztal körül azonnal dermedt csend lett. Csak Erika zihálása hallatszott.
— Na mi van, nyápic, összeszedted a lóvét? — dördült bele egy rekedt, cigarettától érdes férfihang. Semmi köze nem volt Balázshoz. — Ketyeg az óra. Azt mondtad, ma kisajtolod az asszonyból a lakást. Ha estig nincs meg a kétszáz rongy, felgyújtjuk az anyád hétvégi házát. Tudjuk a címet: Napraforgó kert, 3-as parcella, negyvenkettő.
Erika a mellkasához kapott, és visszazuhant a székre.
— És szólj a kis királynődnek is — folytatta a hang közönyösen. — Szül vagy nem szül, minket nem érdekel. Kártyaadósság, Gergő. Az szent dolog. Este kilencig kapsz időt.
A vonal megszakadt. A sípolás úgy visszhangzott a csendben, mint egy lövés.
Gergő arca falfehér lett, szinte beleolvadt az abrosz színébe. Összegörnyedt, vállait felhúzta, mint egy lebukott kölyökkutya.
— Szerencsejáték? — kérdeztem halkan. — Szóval nem kínai alkatrészek meg startup?
— Fiam… — suttogta Erika remegő hangon. — Igaz ez? A házról…?
— Anya, kamatra adták… vissza akartam nyerni… — nyöszörögte Gergő. — Nóra, kérlek, add el azt az átkozott garzont! Megölnek! Vagy anyát bántják! Nem érted?
Felálltam, odaléptem az ajtóhoz, és szélesre tártam.
— Kifelé.
— Tessék? — nézett rám könnyes, dühös szemmel. — Kidobsz? Ezekhez?
— Azonnal. Mindannyian.
— Nincs jogod! Ide vagyok bejelentve! Ez az otthonom! — ordította, és felpattant.
— Tévedsz — feleltem, és előhúztam a köntösöm zsebéből egy kulcscsomót. — Amíg ti a hátam mögött üzleteltetek, lakatost hívtam. Új zár került az ajtóra. Kulcs csak nálam van. A te példányaid pedig mostantól semmit sem érnek.