Az anyós ekkor Eszter felé fordult, hangja egyszerre lett kérlelő és magyarázó.
– Eszterkém, próbálj meg a helyünkbe képzelni magad. Réka nem költözik ide, szó sincs róla, hogy veletek éljen. Csak megszüli a babát, aztán visszamegy hozzánk. Ide is legfeljebb néhányszor jönne fel vizsgálatokra, még hozzátok sem zavarna be benneteket, én hoznám és vinném minden alkalommal. Egyszerűen azt szeretné, ha a gyerek már a születésétől kezdve jobb esélyekkel indulna. Úgy gondolja, ha szegediként anyakönyvezik, könnyebb dolga lesz az életben. És hát gondolj bele… lehet, hogy nektek ez apróság, de azok a támogatások, csomagok, ajándékok nagy segítséget jelentenének. Nálunk csak egy átlagos szülészet van, itt viszont kórház, tapasztalt orvosok… Réka már nem húszéves, ez sem mindegy. Kérlek, érts meg bennünket.
Márk kérdőn nézett a feleségére, várta, mit felel. Eszter rövid hallgatás után szólalt meg.
– Mama, teljesen felfogom, mit szeretnétek. De ezt a kérést nem dönthetjük el azonnal. Márkkal át kell beszélnünk kettesben, és utána megmondjuk, mire jutottunk.
– Csak ne halogassátok sokáig – sürgette őket az asszony. – Az idő nem áll meg, Rékának rendszeresen járnia kell ellenőrzésekre. Nektek ez talán nem nagy dolog, nekünk viszont hatalmas könnyebbség lenne.
Még maradt egy darabig, és újra meg újra visszatért ugyanarra a témára. Búcsúzáskor többször megcsókolta mindkettőjüket, majd az ajtóban ismét könyörgőre fogta.
– Ne mondjatok nemet. Ha nem a rokonok segítenek, akkor ki? Szegény Rékának nem alakult szerencsésen az élete, nincs férje, elmúlt harminc, legalább egy gyermeke lehessen. Én pedig már olyan régóta vágyom unokára. Segítsetek, kérlek.
Amikor végre elment, Márk Eszterhez fordult.
– Te mit gondolsz? Valahol érthető az álláspontjuk. Szegeden tényleg jobbak a kórházak, több a lehetőség, és a gyerekek után járó kedvezmények sem elhanyagolhatók. Náluk meg… – legyintett ingerülten.
– Igen, meg tudom érteni őket – felelte Eszter halkan. – De attól még ez a döntés ránk nézve komoly következményekkel járhat.
– Miféle következményekkel? Hiszen mama világosan megmondta, Réka nem költözik ide. Csak vizsgálatokra jönne, ennyi az egész.
– Gondold végig. Először csak a kontrollokra járna fel. Aztán közeledik a szülés, és azt mondja majd, egyszerűbb lenne itt maradni az utolsó hetekben. A baba megszületik, és hogyan utazna vele állandóan? Ráadásul a védőnők a bejelentett lakcímre járnak ki, vagyis a kicsinek hónapokig itt kellene lennie. A lakásunk nem tágas. Egy szobát át kellene adnunk Rékának, mi pedig összeszorulnánk a másikban. Egy újszülött éjjel-nappal sír, nyűgös, felriad minden zajra. Réka nappal kipihenheti magát, de mi… mi ketten próbáljuk majd valahogy túlélni a mindennapokat.