— Ne próbálj már tényekkel sarokba szorítani! — sivította Vivien, mintha a puszta érvelés fizikai fájdalmat okozna neki. — Egyszerűen fösvény vagy! Mi normálisan közeledünk, te meg így viselkedsz? Tudod egyáltalán, mekkora nyomás alatt van Márk? Miattad majdnem elveszítette az állását!
— Vivien — fordultam felé higgadtan. — Az értékesítési munkához meggyőzőkészség kell. Ha Márk ugyanazzal a „stratégiával” próbálja eladni az építőanyagot, ahogyan te most rám sózni a hitelt a nevemre, akkor őszintén csodálom, hogy még nem köszönték meg neki a munkáját. És ha már itt tartunk: a „parazita” biológiai fogalom. Olyan élőlényt jelöl, amely másból él. Pénzügyi értelemben inkább eltartottnak hívják az ilyet — bár ahhoz némi báj sem ártana, nem csupán arcátlanság.
Vivien idegesen kapott a levegő után, hátrarántotta a karját, és leverte a fogasról Márk kabátját. A ruha rátekeredett, ő pedig belegabalyodott az ujjakba, majdnem orra bukott. Úgy festett, mint egy részeg moly, amely belegubancolódott egy gyapjúzokniba.
Márk ekkor láthatóan belátta, hogy a diadalmas hazatérés forgatókönyve csúfos kudarcba fulladt. Gyorsan szerepet váltott, és megpróbált tekintélyt parancsolni.
— Elég volt! — csattant fel. — Én vagyok a férj, vagy nem? Visszajöttem, tehát minden megy tovább a régi rend szerint. Eszter! — kiáltott a szobája felé. — Hozz egy pohár vizet, kiszáradt a torkom!
Az ajtó csendesen kinyílt, és Eszter lépett ki rajta. A karjában egy vaskos kötetet szorongatott: „Játékos fizika”. Feltolta az orrán a szemüvegét, és a keret fölött nézett Márkra.
— Eszter, mondtam, hogy vizet! — mordult rá. — És mi ez a rendetlenség az előszobában? Anyád teljesen elengedte magát?
Már éppen közbe akartam lépni, de a lányom megelőzött.
— Márk bácsi — szólalt meg a szokásos, nyugodt, eminens hangján. — Newton harmadik törvénye szerint minden hatásnak egyenlő nagyságú és ellentétes irányú ellenhatása van. Ön három hete kivonta magát a lakás ökoszisztémájából, nem fektetett bele sem energiát, sem erőforrást, így a státusza itt gyakorlatilag nullára csökkent. A csap a konyhában található, a víz onnan szabadon vételezhető. A „rendetlenség” pedig az én sportcipőm, most értem haza a matematikaolimpiáról.
Márk szinte földbe gyökerezett.
— Te… hogy beszélsz az apáddal?
— Ön nem az apám — felelte Eszter változatlan higgadtsággal. — Ön egy olyan tényező, amely növeli a rendszer entrópiáját ebben a háztartásban.
A levegő megfagyott körülöttünk, és Ildikó sziszegve hajolt előre, mintha nem hinné el, amit az imént hallott.