Ott álltak hárman: Márk az örökösen félreértett áldozat ábrázatával, Ildikó úgy, mint egy szigorú ügyész a vádbeszéd előtt, Vivien pedig azzal a fölényes arckifejezéssel, amely azt sugallta, hogy a világ kollektíven tartozik neki.
Kinyitottam az ajtót.
— Na végre! Kiszórakoztad magad? — csapott le rám Ildikó már a küszöbről, és úgy nyomult be az előszobába, mint egy jégtörő hajó, amely utat vág magának a befagyott tengeren. — Márk teljesen lefogyott az én kosztomon! Tudod, hogy gyomorhurutja van! Te meg biztos itt dőzsölsz!
— Jó napot, Ildikó. A gyomrát nem a honvágy, hanem a rántott hús és a csípős kolbász viseli meg — feleltem nyugodtan, és az ajtófélfának támaszkodva finoman elálltam az útjukat, hogy ne jussanak beljebb. — Egyébként mi járatban? Teára most nem invitálok senkit, erre a hónapra kimerítettem a mérgező légkör kvótámat.
Márk cipőben próbált elslisszolni mellettem a konyha irányába.
— Eszter, ne csináld már a műsort. Megbocsátottam, jó? Teríts meg, anya hozott pogácsát. Káposztásat. Ja, és Viviennek mégis kellene az a pénz. Arra jutottunk, hogy felveszel egy hitelt, mi meg majd fizetjük. Fele-fele arányban. Később. Valahogy.
Vivien rágógumit pattogtatva bólogatott.
— Ugyan már, Eszter, magánklinikán dolgozol, rendes, bejelentett fizetéssel. Nem sajnálod tőlem, igaz? Az első vendégekből visszaadom. Olyan sorom lesz, mint búcsúkor a körhintánál.
Ekkor már őszintén szórakoztatott a helyzet.
— Álljunk meg egy pillanatra — emeltem fel a kezem. — Vegyük végig ezt az elképesztő ötletcsomagot szépen, pontonként.
Ildikó mély levegőt vett, láthatóan készen egy hosszú, tanító jellegű beszédre.
— Ne okoskodj, aranyom! A feleség a nyak, amerre a fej fordul! A családban minden közös! Te meg filléreken lovagolsz! Arany ember a férjed, és nem becsülöd meg. Régen a nők a földeken szültek, aztán még a férjük lábát is megmosták!
— Ildikó — vágtam közbe halkan, de olyan hangon, amely nem tűrt ellentmondást. — A statisztikák szerint a mezőn szülés nem romantikus hagyomány volt, hanem életveszélyes kényszer, és a lábmosás inkább a vezetékes víz hiányáról szólt, nem valamiféle szent kötelességről. A huszonegyedik században élünk: a rabszolgaságot eltörölték, a jelzáloghitelt sajnos nem. És ha már lakhatás: ez a lakás az enyém. Még a házasság előtt vettem. Márk csupán ideiglenesen van bejelentve.
Ildikó szinte félrenyelte a levegőt. Az arca foltokban vörösödött, a szája hangtalanul nyílt és csukódott. Úgy festett, mint egy partra vetett ponty, amely kétségbeesetten tátog levegő után kapkodva.