Márk még egyszer végignézett az udvaron, majd az ajtót is alaposan szemügyre vette.
— Az épület zárva volt, ezt ellenőriztem, bent sem látok felfordulást — mondta végül bizonytalanul. — Lehet, hogy tényleg csak az udvaron kószált valaki?
— Ugyan már… — csóválta a fejét Réka. — Jövőre új kerítést építtetünk. Magasabbat. Olyat, amin senkinek sem jut eszébe átmászni.
Egy pillanatra elhallgatott, majd ingerülten oldalra pöccintette az egyik üveget.
— Fogadni mernék, hogy az anyád járt itt Diánával meg Gergővel. Gergő nem veti meg az efféle italokat. Az én családom biztosan szólt volna, ha idejönnek.
Aztán hirtelen Márkra nézett.
— Cseréljük le a zárakat.
— Nem túl barátságos lépés ez? — húzta el a száját a férfi. — Előbb kulcsot adtunk, most meg visszavesszük?
— És az mennyire barátságos, hogy engedély nélkül használják a házunkat? — csattant fel Réka. — Lecseréljük a zárakat, és kész.
December hatodikán Diána tajtékzva hívta fel Rékát.
— Mondd már meg, mi folyik itt?! Miért nem jutok be a házba?
— Mit keresel ott egyáltalán? — kérdezett vissza hűvösen Réka. — Adtam én engedélyt, hogy odamenj?
— A munkahelyi csapattal a kolléganőm születésnapját akartuk megünnepelni! Nyolcan állunk itt a hidegben, és még az ajtót sem tudjuk kinyitni! A kulcs nem jó, az udvarra sem tudunk bemenni. Azonnal gyere és nyisd ki!
Réka hangja megkeményedett.
— Szóval ti vagytok azok, akik a hátunk mögött használják a telket? Diána, mégis ki hatalmazott fel erre? Hogy képzeled ezt?
— Ne prédikálj nekem! — förmedt rá a nő. — Mintha csak én járnék ide! Az egész rokonságnak van kulcsa. Anyu másolatokat csináltatott, és szétosztotta.
A nagybátyátok itt tartotta a születésnapját, Eszter néni meg szinte minden hétvégén lejár, hogy kipihenje az unokákat. Akkor én miért ne jöhetnék? Csak én vagyok kivételezve? Gyere azonnal, mert megfagyunk!
Réka azonban esze ágában sem volt odamenni. Ami ezután következett, az valóságos családi vihart kavart. Egyértelműen közölték mindenkivel: Márk rokonai többé nem tehetik be a lábukat a nyaralóba.
— Ha még egyszer meglátlak benneteket ott, rendőrségi ügy lesz belőle — jelentette ki határozottan Réka. — Azt fogom mondani, hogy volt egy páncélszekrény a házban, benne készpénzzel, és a látogatásotok után nyoma veszett.
Teljesen felháborodott azon, amit műveltek. Úgy érezte, semmibe vették őket, és a közös tulajdonukat közösségi üdülővé silányították.
Márk ezúttal is a felesége mellé állt. Ennek következményeként a szülei és Diána megszakították vele a kapcsolatot.
Ő azonban nem roskadt össze a történtek súlya alatt. Sőt, valahol megkönnyebbült. Így legalább nem kellett többé folyton eleget tennie a követeléseknek, amelyek mindig ugyanazzal az indokkal érkeztek: „a fiunk vagy”, „a testvérünk vagy”, „kötelességed segíteni”.